Amerikai hárs
Tilia americana
Család · Malvaceae
Az amerikai hárs napot és árnyékot is tűr, agyagon, vályogon és homokon is megél, illatos virágaihoz pedig szinte minden más lombhullató fánál több méhet vonz.
Tilia americana
Növényprofil
- ÖntözésMérsékeltÖntözés 7 naponta
- FénykitettségRészleges napsütés
- Télállósági zónaUSDA 3–8
Növekedés
- Család
- Malvaceae
- Életciklus
- Évelő
- Növekedési sebesség
- 5/10
- Kifejlett méret
- 1830–2440 cm
- Terjedelem
- 910–1830 cm
- Virágzás
- Illatos, krémszínűtől halványsárgáig terjedő virágok, késő tavasztól nyárközépig
- Szaporítás
- Mag
Nyugalmi időszaklombhullató, télen nyugalomban
Talaj és éghajlat
- Talajtípusok
- agyag, vályog, homok
- Szárazságtűrés
- Igen
Fény és elhelyezés
- Származás
- Közép- és Kelet-Kanadától Mexikóig (POWO)
- Hová tedd
- nyílt pázsit
- park
- árnyékfa
- utcai vagy sugárúti ültetés
Biztonság
- Mérgezőség
- MacskákBiztonságos
- KutyákBiztonságos
- LovakBiztonságos
Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Tilia americana Plants of the World Online (Kew): Tilia ASPCA: mérgező és nem mérgező növények, NC State Extension Gardener Plant ToolboUniversity of Nebraska-Lincoln Forestry:
Az amerikai hárs (Tilia americana) nagy, gyorsan növő, őshonos árnyékfa, amely kifejlett korában 18–24 m magasra nő 9–18 m-es lombkoronaszélességgel, és ezt a helyet illatos, halványsárga virágaival érdemli ki, amelyeket a méhek keményebben dolgoznak, mint szinte bármely más észak-amerikai lombhullató fát. Teljes napon és félárnyékban is megél, agyag-, vályog- vagy homoktalajon, széles pH-tartományban nő, a megerősödött fa pedig a kb. -37 °C-os teleket is túléli, ami kényelmesen a USDA 3a–8b fagyállósági zónákba helyezi. Az egyetlen, amit nem bocsát meg, az a burkolattal körülvett, tömörödött, rosszul vízelvezető talajú hely: adj a gyökereinek nyílt talajt, és ennek a fának a kertésztől szinte semmi másra nincs szüksége.
Őshonos terület és botanikai besorolás
A Plants of the World Online (Kew) a Tilia americana őshonos területét Kanada középső és keleti részétől Mexikóig adja meg, ez a terjedés Ontario és Quebec északi erdőszegélyétől az Egyesült Államok keleti és középső részének lombhullató erdőin át húzódik. A GBIF a fajt a mályvafélék (Malvaceae) családjába sorolja, a hibiszkusz és az okra mellé, nem a régebbi, egyes terepi kalauzokban és extension füzetekben még nyomtatott hársfafélék (Tiliaceae) családjába; a virágok és a nyálkás belső kéreg, amelyek egykor az önálló hársfaféle családot jellemezték, ma egy sokkal nagyobb mályvafélék-leszármazási vonal egyik ágának minősülnek. Vadon az amerikai hárs gazdag, nedves erdőkben, patakpartokon és lejtőkön él más lombhullató fákkal, például a cukorjuharral, ami hasznos támpont a kertben kívánt helyhez: nem száraz, szélnek kitett sarok, hanem olyan talaj, amely valamennyi nedvességet és szerves anyagot megtart.
A hely kiválasztása: fény, talaj és tér
Az North Carolina State Extension az amerikai hársat teljes napra vagy félárnyékra, valamint agyag-, vályog- vagy homoktalajra értékeli, savanyú, semleges és lúgos pH-n egyaránt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem válogatós fa abban, mi van a lába alatt. Amit viszont igényel, az a hely: egy kifejlett példány 18–24 m magas és 9–18 m széles, ezért ültesd jól távol a háztól, a felhajtótól, más nagy fáktól és a légvezetékektől. A teljes nap adja a legsűrűbb koronát és a legbőségesebb virágzást; a részben árnyékos hely is egészséges fát nevel, csak valamivel nyitottabbat, amely a fény felé dől.
Ültetés és az első néhány év
A fiatal hársat tavasszal vagy ősszel ültesd, a gyöktorkot a környező talajjal egy szintre vagy kissé fölé állítva, hogy a törzs ne kerüljön egy mulcshalom alá, ami hiba, és nem azonnal öli meg a fát, hanem évek alatt lassan körbefojtja. Az első két tenyészidőszakban, amíg a gyökérrendszer megerősödik, öntözd mélyen és rendszeresen, majd csökkentsd, ahogy a lombkorona kitelik. Ha megeredt, az amerikai hárs valóban szárazságtűrő, és csak hosszan tartó száraz időszakban igényel pótvizet; a kéregtől távol tartott mulcsgyűrű többet tesz egy fiatal fa gyökérnövekedéséért, mint bármennyi műtrágya.
Metszés: korán formázd, aztán hagyd békén
Az amerikai hársnál a legfontosabb metszés a fa fiatal korában történik, még mielőtt egyetlen domináns vezérág és jól elosztott vázágak megszilárdulnának; az alacsonyan elágazó, többtörzsű csemete általában az is marad, és az öreg, gyenge szögű összenövések az első dolog, ami egy jégviharban tönkremegy. Metssz késő télen, amikor a fa nyugalomban van, és az ágszerkezet jól látható, a keresztező, dörzsölő vagy sérült fát eltávolítva, nem az egész koronát egyszerre átformálva. Az amerikai hárs faanyaga sérülés vagy erős sebzés után könnyen korhad, ezért kerüld a nagy vágásokat kifejlett fán; az öreg utcai és parki példányokon évtizedek alatt gyakran üreges törzs és odúk alakulnak ki, ez a vonás valóban értékes az odúlakó élővilágnak, még ha korlátozza is, milyen keményen szabad egy favágónak visszavágnia.
Virágzás, méhek és a méz
Az amerikai hárs késő tavasztól nyárközépig virágzik, kicsi, illatos, krémszínűtől halványsárgáig terjedő virágai lecsüngő, kb. 13 cm hosszú fürtökben nyílnak, amelyek mindegyike furcsán összenő egy halvány murvalevél közepével, amely később a mag szárnyaként működik. Az illat már messziről jelzi a fát egy-két hétig, és nem csupán kellemes: az amerikai hárs valóban bőséges nektártermelő, a méhészek annyira becsülik, hogy a hársméz önálló, világos, jellegzetes ízű fajtaméz. A nyomában kialakuló kicsi, molyhos, borsószemnyi makkocskák nyár végére megbarnulnak, és a mókusok és madarak őszig eszik őket.
Kártevők, betegségek és gyakori hibák
Az amerikai hárs viszonylag problémamentes fa, de nem kártevőmentes. A hársfa-levéltetvek meleg időben felszaporodnak a levelek fonákján, és ragacsos mézharmatot csepegtetnek mindenre, ami alatta parkol vagy áll, a japán cserebogár ott csontvázasítja a leveleket nyárközépen, ahol megtelepedett, a takácsatkák pedig forró, száraz időszakokban felszaporodhatnak. A verticilliumos hervadás ritka, de egy stresszelt fát teljesen elpusztíthat, míg a lisztharmat és a levélfoltosságok többnyire csak esztétikai jellegűek. A fa érzékeny a hőstresszre és a talajtömörödésre is, éppen ez a kombináció áll fenn egy járda és egy út közötti keskeny sávban, ezért az amerikai hársnál a leggyakoribb hiba valójában nem is gondozási hiba: egy nyílt, nedves erdőre szabott fa ültetése forró, tömörödött városi sávba, ahol sosem fog virulni.
Az élővilág szempontjából értéke a tájban
A méheken túl az amerikai hárs a keleti tigrisfecskefarkú lepke hernyójának tápnövénye, magjai és rügyei pedig a hidegebb hónapokban énekesmadarakat és kisemlősöket táplálnak. Az öregebb, üreges törzsű és ágodvas fák, ugyanaz a korhadás, amely korlátozza az erős metszést, odúlakó madarak fészkelőhelyévé és emlősök búvófájává válnak, ez az előny érdemes a mérlegelésre a rendezettségi ösztönnel szemben, amely egy öreg példányról minden sérült ágat el akar távolítani. Árnyékfaként egy pázsit fölé ültetve vagy egy széles sugárút mentén az amerikai hárs kettős feladatot lát el: gyors, sűrű nyári árnyékot ad, és egy kora nyári időszakot, amikor az egész fa zümmög a méhektől.
Mérgezés és biztonság háziállatok körül
Az ASPCA a hársat (Tilia americana) nem mérgezőként jegyzi kutyákra, macskákra és lovakra, így nem kell elkeríteni az amerikai hársat azoktól a háziállatoktól, amelyek a lehullott leveleket vagy az alacsony ágakat rágcsálják. Ez a biztonsági nyilvántartás az igénytelen szokásával és az élővilági értékével együtt nagy részben azt magyarázza, hogy az amerikai hárs miért bukkan fel újra és újra utcai és parki fa ajánlásként a fagyállósági tartományában, annak ellenére, hogy a faiskolákban elhomályosítják a gyorsabban fogyó díszfajták.
Teszteld a növényismereteidet
Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.
Az amerikai hárs a teljes napot és a félárnyékot is tűri. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Az amerikai hárs mérgező kutyákra és macskákra. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Az amerikai hárs virágai jelentős nektárforrások, és külön fajtamézet adnak. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Az amerikai hársnak folyamatosan vizes talajra van szüksége, és nehezen viseli a száraz időszakokat. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Az amerikai hárs csak meleg éghajlaton fagyálló, a USDA 9. zónától felfelé. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Hírlevél
Évszakos tippek a növényeidhez
Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.
Köszönjük!
A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.
Források
A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások
- GBIF Backbone Taxonomy: Tilia americana L.gbif.org
- Plants of the World Online (Kew): Tilia americana L.powo.science.kew.org
- ASPCA: mérgező és nem mérgező növények, hársaspca.org
- NC State Extension Gardener Plant Toolbox: Tilia americanaplants.ces.ncsu.edu
- University of Nebraska-Lincoln Forestry: amerikai hárs (Basswood)nfs.unl.edu
- Referenciaentitás : Wikidatawikidata.org

