Kányabangita
Viburnum opulus
Család · Viburnaceae
A kányabangita a legtöbb cserjének túl nedves talajt is tűri, májusban-júniusban nyílik, és télig megtartja piros bogyóit, ha kihagyod a steril 'Roseum'-ot.
Viburnum opulus
Növényprofil
- ÖntözésMérsékeltÖntözés 7 naponta
- FénykitettségRészleges napsütés
- Télállósági zónaUSDA 2–8
Növekedés
- Család
- Viburnaceae
- Életciklus
- Évelő
- Növekedési sebesség
- 6/10
- Kifejlett méret
- 400–800 cm
- Terjedelem
- 250–400 cm
- Virágzás
- Tányéros fehér virágok májusban és júniusban, piros bogyók télig
- Szaporítás
- Mag
- Dugvány
Nyugalmi időszaklombhullató, télen nyugalmi állapotban
Kifejlődési időteljes méret 10-20 év alatt
Talaj és éghajlat
- Talajtípusok
- mész, agyag, vályog, homok
- Szárazságtűrés
- Nem
Fény és elhelyezés
- Származás
- Európától Szibériáig és Törökországig, valamint Észak-Algériáig (POWO)
- Hová tedd
- nedves sövény
- tó vagy patak széle
- vadvilágbarát szegély
- szabad formájú határsövény
Biztonság
- Mérgezőség
- EmberekMérgező
Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Viburnum opulus Plants of the World Online (Kew): ViburnRHS: Viburnum opulus (guelder rose)NC State Extension Gardener Plant ToolboCornell University: Viburnum Leaf Beetle
A kányabangita (Viburnum opulus) a téli virágzásért nevelt örökzöld bangiták lombhullató, hidegtűrő rokona: sövény- és tómeder-szegélyi cserje, amely májusban és júniusban lapos, tányéros virágokat nyit, majd lecseréli őket csüngő, áttetsző piros bogyócsoportokra, amelyek gyakran a csupasz ágakon maradnak januárig. A megerősödött növények szinte semmit sem kérnek, a legtöbb cserje számára túl nedves talajt is tűrik, és ősszel vörösbíborrá válnak, mielőtt a juharlevél alakú levelek lehullanak. Az egyetlen dolog, amit érdemes megnézni vásárlás előtt, hogy melyik forma van a cserépben: az igazi faj bogyói télen táplálják a kerti madarakat, míg a népszerű steril, hógolyó alakú 'Roseum' fajta egyáltalán nem köt termést.
Származása, élőhelye és miben különbözik más kerti bangitáktól
A Plants of the World Online (Kew) a Viburnum opulus természetes elterjedését Európától Szibériáig és Törökországig, valamint Észak-Algériáig adja meg, ez a terjedelem magyarázza, miért bírja jóval hidegebb teleket, mint a kertészetekben mellette árult mediterrán bangiták. A GBIF a Viburnaceae családba, a Dipsacales rendbe sorolja, ugyanabba a vonalba, mint az örökzöld Viburnum tinus, de a kettő a kertben szinte ellentétesen viselkedik: a tinus örökzöld, szárazságtűrő sövény, amely télen át virágzik, míg az opulus teljesen lombhullató, tartósan nedves talajt kíván, és csak késő tavasszal virágzik. A vadonban sövények, erdőszélek és folyópartok mentén nő, gyakran olyan talajban gyökerezve, amely hetekig nedves marad, ez a szokás közvetlenül átvihető arra, hogyan kell otthon elhelyezni.
A forma kiválasztása: vad faj, steril 'Roseum' és sárga termésű típusok
A faiskolák különböző típusú kányabangitát árulnak, és ezek nem felcserélhetők, ha számít neked a termés. A vad faj lapos, tányéros virágzatot visel, apró termékeny virágokkal, amelyeket nagyobb steril virágok gyűrűje vesz körül, és élénkpiros bogyókat hoz, amelyek a cserjének téli díszértéket és értéket adnak a feketerigók és rigók számára. A 'Roseum', amelyet Európában a tizenhatodik század óta termesztenek, úgy van nemesítve, hogy a gömb alakú virágzat minden virága steril: a virágok nagyobbak és látványosabbak, rózsás pírba öregednek, de a növény egyetlen bogyót sem köt, és a beporzóknak jóval kevesebbet kínál, mint a fajtiszta forma. Néhány nevesített forma, mint a 'Xanthocarpum', megtartja a termékeny tányéros virágokat, de piros helyett sárga termést érlel. Ha a kányabangita ültetésének célja a madarak, a befőzés vagy a téli bogyólátvány, a fajt vagy egy termést hozó fajtát vásárolj, ne 'Roseum'-ot.
Hely és talaj: a nedves talajt tűrő cserje
Az RHS nevelési jegyzetei szerint a kányabangita jól érzi magát meszes, agyagos, vályogos vagy homokos talajon, savanyú, semleges vagy meszes pH-n, nedves, de jó vízelvezetésű vagy egyszerűen jó vízelvezetésű talajban, teljes napfényben vagy félárnyékban. Amit ez a tűrés elrejt, az valódi preferencia: a legtöbb ugyanezen a széles listán szereplő cserjével ellentétben a kányabangita az egyik azon kevés közül, amely közömbös az évnek egy részében nedves talajjal szemben, ezért bukkan fel árkok, tómedrek és alacsony, nedves sarkok mentén, ahol a válogatósabb cserjék elrothadnának. Az RHS H6 télállósággal értékeli, az UK és észak-európai teleket kb. -20 °C-ig bírja, az North Carolina State Extension pedig az USDA 2a-8b zónájában megbízhatóként sorolja fel, a legtöbb hidegtűrő kerti cserje közé. A teljes napfény adja a legsűrűbb virágzást és a legjobb bogyókötést; a félárnyékot tűri, de a virágzás és a termésképzés is megritkul.
Ültetés és az első két nyár
A csupasz gyökerű kányabangitát ősz és kora tavasz között ültesd, amíg nyugalomban van, a konténeres növényt pedig bármikor, amikor a talaj megmunkálható, alaposan beöntözve. Az RHS 10-20 év alatt elért 2,5-4 m végső terjedést jelöl meg, ezért a szoliter cserjének adj ennyi helyet, vagy a sövénynövényeket kb. 60-90 cm-re ültesd egymástól olyan takarónak, amely néhány szezon alatt záródik. Az első két nyáron öntözd mélyen, amíg a gyökerek megerősödnek, különösen a könnyebb talajokon, amelyek gyorsabban kiszáradnak, mint az agyag és a nedves talaj, amelyhez a faj alkalmazkodott; a tavasszal kihelyezett kerti komposzt vagy lombföld mulcs megtartja a nedvességet, és rendszeres trágyázás nélkül táplálja a cserjét.
Virágzás, beporzók és a bogyólátvány
A virágok lapos, tányéros fejekben nyílnak késő tavasszal és kora nyáron: a nagy, lapos, steril virágok gyűrűje keretezi a kicsi, csöves, termékeny virágok közepét, ez a szerkezet arra épült, hogy a beporzókat a ténylegesen magot kötő virágokhoz csalogassa. Az RHS éppen ezért adja a fajnak a Plants for Pollinators jelvényt. Nyáron a termékeny virágok zöld, majd sárga, majd áttetsző élénkpiros bogyókká duzzadnak, laza, csüngő fürtökben lógnak, és a csupasz ágakon jóval télig megmaradnak, miután a levelek lehullottak, táplálékot adva a feketerigóknak, rigóknak és más kerti madaraknak, amikor a többi bogyó elfogy. Az North Carolina State Extension megjegyzi, hogy a termés az első komoly fagy után mazsolaszerűen összeszárad, enyhén szarvasálló, miközben a madarakat táplálja, és hogy a faj a tavaszi azúrkék lepke gazdanövénye is.
1. metszési csoport: virágzás után, hacsak nem a bogyókat akarod
Az RHS a kányabangitát az 1. metszési csoportba sorolja: vágd ki az elhalt, sérült vagy keresztező fát közvetlenül a kora nyári virágzás után, egyébként hagyd a cserjét nagyrészt békén; az erős megújító vágást tűri, ha kinövi a helyét. Az időzítés fontosabb, mint amilyennek látszik, mert a júniusi virágzás utáni metszés pontosan azokat az ágakat távolítja el, amelyek télen át a bogyókat vitték volna. Ha a termésdísz a nevelés értelme, hagyd ki a korai metszést, és várj késő télig, amikor a bogyók már lehullottak vagy a madarak lecsipkedték őket, és az új szezon növekedése előtt vágd vissza.
Bangitalevélbogár: a faj fő veszélye
A kányabangita a Cornell University kertészeti kutatása szerint a bangitafajok közül a bangitalevélbogár, a Pyrrhalta viburni által legjobban károsított egyik. A kifejlett nőstények minden októberben apró üregeket rágnak az idei évi vesszőkbe, tojást raknak beléjük, és védő dugóval zárják le a lyukakat, a tojások ott áttelelnek, amíg a lárvák áprilisban vagy május elején ki nem kelnek. A lárvák négy-öt hétig a legfiatalabb levelek fonákján táplálkoznak, erezetes csipkévé csontvázasítva őket, majd leesnek a talajba bebábozódni, és július közepe körül kifejlett bogárként újra felbukkannak, hogy szaggatott lyukakat rágjanak a levelek második hajtásába, párosodjanak, és lerakják a következő tojásokat. Egyetlen szezon táplálkozása ritkán öli meg a megerősödött cserjét, de két-három egymást követő év erős lombvesztése igen. A vesszőcsúcsok téli ellenőrzése a lezárt tojásüregek árulkodó sorára, és azok lekaparása vagy kimetszése a tojások kelése előtt a leghatékonyabb védekezés.
Szaporítás, mérgezőség és gyakori hibák
Az RHS a kányabangita szaporítására ősszel hidegágyban, konténerekbe vetett magot, vagy nyáron vett zölddugványokat ajánl, mindkettő egyszerű egy ilyen erőteljes cserjén. A bogyókat az RHS csak díszítő értékűként tartja számon, nem ehetőként, azzal a tanáccsal, hogy a növény kezelésekor viselj kesztyűt és más védőfelszerelést. Az ASPCA mérgező és nem mérgező növényeket tartalmazó adatbázisában nincs bejegyzés a Viburnum opulusról név szerint; az egyetlen bangita, amelyet felsorol, a fekete bangita (Viburnum lentago), amelyet macskákra, kutyákra és lovakra nem mérgezőként értékel, de ez a besorolás fajspecifikus listázás nélkül nem terjeszthető ki a kányabangitára, ezért a nyers bogyókat háziállatok és gyerekek körül szokásos óvatossággal kezeld, nem megerősített biztonsági állításként. A cserje leggyakoribb hibái: a steril 'Roseum' ültetése, miközben téli madarak számára bogyólátványt várnak, forró, jó vízelvezetésű szegélybe ültetése, ahol a nedvességkedvelő faj kiszárad, és nyár közepére rongyosan néz ki, és a májusi, csontvázasított levélcsipke tévesen betegségnek vélése a bangitalevélbogár-lárvák helyett, amelyeket könnyebb kézzel leszedéssel vagy a tojásos vesszők téli eltávolításával féken tartani, mint permetezéssel, ha a kár már látható.
Teszteld a növényismereteidet
Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.
A kányabangita az év egy részében nedves talajt jobban tűri, mint a legtöbb kerti cserje. Koppints a válaszért ✓ Igaz
A 'Roseum' fajta hozza a téli madáreleségként becsült élénkpiros bogyókat. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Az RHS azt ajánlja, hogy a kányabangitát közvetlenül virágzás után metszd, ha meg akarod tartani az idei téli bogyólátványt. Koppints a válaszért ✕ Hamis
A bangitalevélbogár nőstényei minden ősszel a vesszőkbe rágott, lezárt üregekbe rakják a tojásaikat. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Az ASPCA a Viburnum opulust név szerint macskákra és kutyákra nem mérgezőként sorolja fel. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Hírlevél
Évszakos tippek a növényeidhez
Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.
Köszönjük!
A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.
Források
A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások
- GBIF Backbone Taxonomy: Viburnum opulus L.gbif.org
- Plants of the World Online (Kew): Viburnum opulus L.powo.science.kew.org
- RHS: Viburnum opulus (guelder rose)rhs.org.uk
- NC State Extension Gardener Plant Toolbox: Viburnum opulusplants.ces.ncsu.edu
- Cornell University: Viburnum Leaf Beetle, egg-laying siteshort.cornell.edu
- Referenciaentitás : Wikidatawikidata.org

