Ugrás a tartalomra
Közeli kép az Alliaria petiolata (fokhagymaszagú kányazsombor) apró, négyszirmú fehér virágairól sárga portokokkal, zárt zöld bimbókkal és egy fogas szélű zöld levéllel
Fotó: Didier Descouens (CC BY-SA 4.0)
6 perc olvasás

Fokhagymaszagú kányazsombor

Alliaria petiolata

Család · Brassicaceae

A fokhagymaszagú kányazsombor árnyéktűrő kétéves, Európában hagyományos vadzöld, az USA-ban és Kanadában szabályozott invazív gyom. Ismerd fel, és húzd ki.

Könnyű Teljes árnyék vagy félárnyék; az erdőszéleken több napfényt is elvisel A nedves talajt szereti, de begyökerezés után a száraz időszakokat is átvészeli Az ASPCA nem sorolja fel macskákra, kutyákra és lovakra mérgezőként; fiatal leveleit Európában hagyományosan fogyasztja az ember

Alliaria petiolata

Növényprofil

  • ÖntözésKevésÖntözés 10 naponta
  • FénykitettségFélárnyék

Növekedés

Család
Brassicaceae
Életciklus
Kétnyári
Növekedési sebesség
7/10
Kifejlett méret
30–120 cm
Terjedelem
5–10 cm
Virágzás
Apró, fehér, négyszirmú virágok nagyjából áprilistól júniusig, csak a második évben
Szaporítás
  • Mag

Nyugalmi időszakaz első évi levélrózsa zölden telel át a talaj szintjén; a teljes növény elpusztul, miután a második évben magot hozott

Kifejlődési időa második évben virágzik és hoz magot

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
homokos, vályogos, agyagos
Szárazságtűrés
Igen

Fény és elhelyezés

Hová tedd
  • erdőszél
  • árnyékos sövény
  • bolygatott árnyékos talaj

SzármazásEurópától Közép-Ázsiáig és Északnyugat-Afrikáig; Észak-Amerikában behurcolt és invazív

Biztonság

Háziállatbarát
Nem

MérgezőségAz ASPCA nem sorolja fel macskákra, kutyákra és lovakra mérgezőként; fiatal leveleit Európában hagyományosan fogyasztja az ember

Invazív fajaz Egyesült Államok északkeleti és középnyugati részén, valamint Kanada déli részén nagy területen kártékony vagy invazív növényként szabályozott; őshonos elterjedési területén kívül ne ültesd, a virágzó szárakat távolítsd el, mielőtt a becőtermések kialakulnának

Adatok forrásaGBIF: Alliaria petiolata (M.Bieb.) CavarPlants of the World Online (Kew): AlliarRutgers Cooperative Extension FS1212: A University of Illinois Extension: Invazí

Egy kétéves növény két nagyon különböző híre

Az Alliaria petiolata, a fokhagymaszagú kányazsombor a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves lágyszárú, amely teljesen másképp viselkedik attól függően, hogy az Atlanti-óceán melyik oldalán találkozol vele. Őshonos elterjedési területén, Európától Közép-Ázsiáig és Északnyugat-Afrikáig, jelentéktelen sövénynövény és hagyományos vadzöld. Észak-Amerikában, ahová a tizenkilencedik században került, az erdők aljnövényzetének egyik legagresszívabb behatolója lett, az Egyesült Államok északkeleti és középnyugati részén, valamint Kanada déli részén nagy területen kártékony vagy invazív növényként szabályozzák. Ha egy kerti ágyásban, erdőszélen vagy árnyékos sövényben találtál egy foltot, először azt érdemes kideríteni, hogy a kétéves ciklus melyik szakaszában van, és hogy olyan vidéken vagy-e, ahol el kell távolítani, nem pedig békén hagyni.

A GBIF elfogadott neve a fajra Alliaria petiolata (M.Bieb.) Cavara & Grande, Brassicaceae család, Brassicales rend. A régebbi füvészkönyvek és egyes regionális flórák ugyanerre a növényre még az Alliaria officinalis vagy a Sisymbrium alliaria szinonimát használják, a nemzetségnév pedig a fokhagymaillatra utal, amely a kézbe vett növényről azonnal elárulja.

A levélrózsa és a virágzó szár felismerése

Az első évi növények alacsony levélrózsát alkotnak vese alakú, hullámos szélű levelekből, amelyek nagyjából 5-10 cm szélesek, és télen is zöldek maradnak, miközben a környező növényzet nagy része elszárad. Ha összemorzsolsz egy levelet, éles fokhagymaszagot és borsos, mustárszerű csípősséget érzel, ez a leggyorsabb módja annak, hogy megkülönböztesd az ibolyáktól vagy a kerek repkénytől, amelyek ugyanazon az árnyékos talajon nőnek, de összemorzsolva semmilyen szagot nem adnak. A második tavaszon a levélrózsából egy vagy több virágzó szár nő, jellemzően 30 cm-től jó egy méter magasságig, tetején apró, négyszirmú fehér virágokkal, laza fürtökben, a földrajzi szélességtől függően nagyjából áprilistól júniusig. A virágzás után a száron vékony becőtermések, úgynevezett becők fejlődnek, mindegyikben apró fekete magok sorával; a teljes növény elpusztul, ha a magok beértek, ezzel zárul a kétéves ciklus.

Hol él, és mitől terjed

A fokhagymaszagú kányazsombor sokféle talajt elvisel, a homokosat, a vályogosat és az agyagosat is, és sokféle fényviszonyt a zárt erdőlombkorona alatti teljes árnyéktól a sövények vagy mezsgyék félárnyékáig. Éppen ez az árnyéktűrés, amely a gyomosodó keresztesvirágúak között szokatlan, teszi lehetővé, hogy olyan érett erdőaljat is meghódítson, amelyet a legtöbb más invazív növény nem tud használni. A nedves talajt és a bolygatott szegélyeket kedveli, ösvények mentét, patakpartokat, kertek peremét, de a jól begyökerezett állomány begyökerezés után jóval szárazabb körülményeket is elvisel. Egyetlen egészséges növény több ezer magot hozhat, és ezeknek nem kell azonnal csírázniuk: némelyikük évekig életképes marad a talajban, miután az anyanövény már eltűnt, ezért a terület még azután is új levélrózsákat hozhat, hogy a látható növényeket már kihúztad.

Miért nyomja el az észak-amerikai erdőket

Két tulajdonság magyarázza, hogy egy növény, amely az európai sövényben szelíden viselkedik, miért válik egyeduralkodóvá egy amerikai vagy kanadai erdőben. Először is az otthoni természetes ellenségei, a rovarok, gombák és kórokozók nélkül érkezett, így új elterjedési területén szinte semmi nem rágja vissza úgy, ahogy Eurázsiában; a University of Illinois Extension szerint a fehérfarkú szarvas, a keleti észak-amerikai erdők domináns legelője, elkerüli a fokhagymaszagú kányazsombor fogyasztását, a magját viszont szőrén és patáján terjeszti, miközben lelegeli a vele versengő őshonos vadvirágokat. Másodszor a fertőzött állományok allelopatikus vegyületeket bocsátanak a talajba, amelyek lassítják a szomszédos növények növekedését, és tovább billentik a versenyt a betolakodó javára. Az eredmény egy olyan növény, amely néhány szezon alatt kiszoríthatja a tavaszi vadvirágokat, majd megnehezíti, hogy alatta új fa magoncok megtelepedjenek.

Kihúzás és az állomány kordában tartása

Kis és közepes foltoknál a kézi kihúzás a szokásos védekezés, és az időzítés fontosabb, mint a ráfordított erő: húzd ki, mielőtt a virágok kinyílnak, ha tudod, és mindenképp a becők kialakulása előtt, mert a beporzás után levágott vagy kihúzott virágzó szár a földön fekve is érlelhet életképes magot. Akkor húzd ki, amikor a talaj nedves, hogy az egész főgyökér kijöjjön; az elszakadt gyökér újrahajt. Mindent, a virágokat, szárakat és gyökereket is, tedd zsákba, ne komposztáld, a házi komposzt ritkán melegszik fel eléggé a magok elpusztításához, a zsákokat pedig háztartási hulladékként vagy az invazív növényi anyagot elfogadó települési program útján szállítsd el. Mivel a talajban lévő mag a látható növények eltűnése után is évekig csírázik, az első év védekezését egy program kezdetének tekintsd, ne megoldásnak: a Rutgers Cooperative Extension legalább ötéves ellenőrzést és ismételt eltávolítást javasol, mielőtt a terület mentesnek tekinthető. Ahol az állomány túl nagy a kihúzáshoz, a levélrózsákra késő ősszel vagy kora tavasszal, amikor a legtöbb őshonos növény nyugalomban van, célzottan kijuttatott gyomirtó az a megoldás, amelyet a legtöbb szaktanácsadó szolgálat hatékonynak ír le.

Fokhagymaszagú kányazsombor gyűjtése és fogyasztása Európában

Ugyanazok a tulajdonságok, amelyek miatt a fokhagymaszagú kányazsombor gondot jelent egy észak-amerikai erdőben, igazán hasznos vadzölddé teszik ott, ahol őshonos vagy régóta meghonosodott, és nem vonatkozik rá irtási rendelet. A fiatal levelek, az első évi levélrózsáról vagy a még nem nyílt virágzó szár csúcsáról szedve, enyhén fokhagymás-mustáros ízűek, nyersen salátába vagy bazsalikom helyett pestóba keverve használhatók; az idősebb levelek keserűvé válnak, és jobb őket röviden megfőzni, ahogyan bármelyik durvább mustárzöldet. A fehér virágok szintén ehetők, és borsos díszítést adnak, a gyökeret pedig, ha kora tavasszal, a virágzó szár megjelenése előtt ássák ki, tormaszerű csípőssége miatt egyes gyűjtögetők frissen reszelve fűszerként használják. Ahol invazívként szabályozzák, az Egyesült Államok és Kanada nagy részén, az asztalra szedés az egyik igazán hasznos módja az eltávolításának, mert a kézi gyűjtés az egész gyökeret kiveszi, és eltávolítja a növényt, mielőtt magot hozna.

Gyakori hibák ennél a növénynél

A leggyakoribb hiba, hogy a levágott vagy kihúzott virágzó szárakat a földön hagyják: a beporzott virág a szárban tárolt energiával még be tudja érlelni a becőjét, így a helyben hagyott kihúzott növények halma éppen azt a foltot vetheti újra, amelyet az imént megtisztítottál. A második hiba a komposztálás a zsákolás helyett, a házi komposztkupacok ritkán érnek el olyan tartós hőmérsékletet, amely elpusztítaná a fokhagymaszagú kányazsombor magját. A harmadik, hogy egyetlen szezon kihúzását megoldásnak tekintik: a talajban lévő magbank miatt a területet több éven át kell ismételten felkeresni, nem elég egyetlen tisztítás, hogy új levélrózsák ne jelenjenek meg. Az őshonos elterjedési területén élő kertészek néha az ellenkező hibát követik el, minden növényt azonnal kihúznak az invazív fajokról szóló útmutatókból felvett szokásból, holott néhány virágzni hagyott példány enyhe, hasznos ehető növény egy sövényben vagy egy európai kert árnyékos sarkában.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A fokhagymaszagú kányazsombor első évi levélrózsájának levelei télen is zöldek maradnak. Koppints a válaszért
A Rutgers Cooperative Extension szerint az első évben alacsony levélrózsa képződik, amely ebben a formában telel át, és akkor is zöld, amikor a környező növényzet nagy része már elszáradt.
A kihúzott fokhagymaszagú kányazsombor nyugodtan mehet a házi komposztba. Koppints a válaszért
A házi komposztkupacok ritkán érnek el olyan tartós hőmérsékletet, amely elpusztítaná a magokat; a szaktanácsadók szerint a kihúzott vagy virágzó növényeket zsákba kell tenni, és háztartási vagy kerti hulladékként kell elszállítani.
Az Észak-Amerikában élő fehérfarkú szarvasok lelegelésükkel visszaszorítják a fokhagymaszagú kányazsombor állományait. Koppints a válaszért
Az Illinois Extension szerint a szarvasok elkerülik a fokhagymaszagú kányazsombor fogyasztását, a magját viszont szőrükön és patájukon terjesztik, miközben lelegelik a vele versengő őshonos növényeket.
Eredeti európai elterjedési területén a fokhagymaszagú kányazsombort hagyományosan vadzöldként fogyasztják. Koppints a válaszért
A fiatal levelek íze enyhén fokhagymás és mustáros, nyersen salátába vagy pestóba keverve használják; a gyökere és a virága is ehető.
Egyetlen szezon kézi gyomlálása általában elég ahhoz, hogy a fokhagymaszagú kányazsombor foltját végleg megtisztítsd. Koppints a válaszért
Mivel a talajban lévő magok évekig csíráznak, a Rutgers Cooperative Extension legalább ötéves ellenőrzést és ismételt eltávolítást javasol, mielőtt a területet mentesnek tekintenéd.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények