Ugrás a tartalomra
Felfelé tekintve egy kifejlett Celtis laevigata törzsén az ívelten szétterülő koronáig: világosszürke, parás szemölcsökkel tarkított kéreg és keskeny, többnyire sima szélű levelek kék ég előtt
Fotó: Gaberlunzi (Richard Murphy) (CC BY-SA 3.0)
6 perc olvasás

Cukorbogyós ostorfa

Celtis laevigata

Család · Cannabaceae

A cukorbogyós ostorfa megerősödve tűri a nedves agyagot, az aszályt, a hőséget és a meszes talajt, de a fiatal fát metszeni kell.

Könnyű Teljes napfény a legteljesebb koronáért, a félárnyékot tűri Megerősödésig rendszeres, begyökeresedve az aszályt és az időszakos elöntést is tűri Az ASPCA nem említi macskákra, kutyákra vagy lovakra

Celtis laevigata

Növényprofil

  • ÖntözésMérsékeltÖntözés 8 naponta
  • FénykitettségRészleges napsütés
  • Ideális hőmérséklet-23–38 °C
  • Télállósági zónaUSDA 6–9

Növekedés

Család
Cannabaceae
Életciklus
Évelő
Növekedési sebesség
7/10
Kifejlett méret
1500–2400 cm
Terjedelem
1200–2400 cm
Szaporítás
  • Mag

VirágzásJelentéktelen tavaszi virágok; az apró, ehető csonthéjasok narancsvöröstől lilára érnek nyár végén és ősszel

Nyugalmi időszaklombhullató, télen nyugalomban

Kifejlődési időa kéreg az idővel sima szürkéből szemölcsössé durvul; az ágszerkezet a metszés első 15 évében dől el

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
agyag, vályog, homok
Sós talaj
Tűri
Szárazságtűrés
Igen

Fény és elhelyezés

Származás
A középső és délkeleti Egyesült Államoktól Mexikóig és Bermudáig
Hová tedd
  • utcafa
  • árnyékadó fa
  • ártéri és patakparti ültetések
  • parkok és nagy kertek

Biztonság

Mérgezőség
Az ASPCA nem említi macskákra, kutyákra vagy lovakra
Háziállatbarát
Nem

Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Celtis laevigataPlants of the World Online (Kew): CeltisNC State Extension Gardener Plant ToolboMissouri Botanical Garden Plant Finder: Floridai Egyetem IFAS Extension: Celtis

Az Öböl-parti árokpartján növekvő vagy utcafaként ültetett cukorbogyós ostorfa gyorsabban nő, mint a legtöbb gazda gondolná: a Celtis laevigata gyorsan fejlődő fa, amely általában 15-24 m magasra nő, olykor annál is magasabbra, ívelt, kerekded koronával és világosszürke kéreggel, amely simább és kevésbé szemölcsös, mint északi rokonáé, a nyugati ostorfáé (Celtis occidentalis). Megerősödve tűri a nedves agyagot, az aszályt, a nyári hőséget, a meszes városi talajt és a tömörödött földet, nagyjából úgy, mint bármelyik őshonos árnyékadó fa délkelet-amerikai és texasi elterjedési területén. A kompromisszum a szerkezetben rejlik: a fiatal, nem metszett cukorbogyós ostorfa szoros, V alakú ágvillákat nevel, amelyek viharban kiszakadnak, ezért a Floridai Egyetem extension-erdészei szakszerű metszést tartanak szükségesnek a fa első tizenöt évében. Ha a vázat korán jól kialakítod, a fa később alig kíván törődést.

Eredet, család és egy érdekes átsorolás

A GBIF Backbone Taxonomy elfogadja a Celtis laevigata Willd. nevet, és a Cannabaceae családba, a Rosales rendbe sorolja. Ez a családba sorolás botanikatörténeti érdekesség: a cukorbogyós ostorfát és a Celtis nemzetség többi tagját a huszadik század nagy részében a szilfafélék (Ulmaceae) közé sorolták a hasonló levélforma és a parás kéreg alapján, és csak azután helyezték át a kenderfélék családjába, hogy molekuláris vizsgálatok a komlóval és a kenderrel szorosabb rokonságot mutattak ki, mint az igazi szilfákkal. A Plants of the World Online (Kew) az őshonos területet a középső és délkeleti Egyesült Államoktól Mexikóig és Bermudáig adja meg, és ezen belül a cukorbogyós ostorfa elsősorban ártéri és patakparti fa, amely nedves vagy vizes talajon fordul elő a folyók mentén, a Carolináktól nyugatra az Öböl menti államokon át Texasig és Északkelet-Mexikóig.

Kéreg és levelek: az egyetlen soros különbség a nyugati ostorfától

A cukorbogyós ostorfa lényegében a nyugati ostorfa déli megfelelője, és a Missouri Botanical Garden összehasonlítása a két fajról egyetlen gyakorlati sorra szűkül: a cukorbogyós ostorfa termése lédúsabb és édesebb, kérge kevésbé parás, levelei keskenyebbek és szélük többnyire sima, nem fogazott, jobban ellenáll a boszorkányseprűnek, ugyanakkor kevésbé télálló, a USDA 6. zónáig megbízható, nem pedig abban a hidegebb tartományban, amelyet a nyugati ostorfa elvisel. A fiatal kéreg mindkét fajnál sima és világosszürke; a cukorbogyós ostorfánál ez tovább így marad, és az idővel kifejlődő, szemölcsszerű parás dudorok laposabbak és kevésbé hangsúlyosak, mint a C. occidentalis erősen barázdált kérge. A levelek is megerősítik a határozást: tojásdadtól lándzsa alakúig terjednek, aszimmetrikus tövű, és a cukorbogyós ostorfán a szélük nagyrészt sima, nem fogazott.

Hely, napfény és talaj

A cukorbogyós ostorfát teljes napfényben ültesd a legteljesebb, legegyenletesebb koronáért, bár az NC State Extension szerint a félárnyékot is különösebb formavesztés nélkül tűri. Szokatlanul elnéző a talajjal szemben: az agyagot, a vályogot és a homokos talajt egyaránt elfogadja, a vízelvezetés a jóktól az alkalmanként vizes vagy rövid ideig elöntött talajig terjedhet, és az NC State és a Missouri Botanical Garden is a savanyútól a meszesig terjedő pH-t, a sópermetet és a talajtömörödést tűrőnek sorolja, ami a fasorokba ültetésnél sok más árnyékadó fát kizár. A Floridai Egyetem extension-erdészei a gyökérzet kifejlődése után magasra értékelik az aszály- és a levegőből érkező sótűrését, bár a nagyon meszes hely továbbra is kiválthatja a legtöbb Celtis fajra jellemző klorózist; a hétköznapi meszes talaj nem ugyanaz a probléma.

Öntözés fiatalon, később szinte semmi

Az újonnan ültetett cukorbogyós ostorfának az első egy-két tenyészidőszakban mély, rendszeres öntözésre van szüksége, amíg a gyökérzet túlnő az eredeti gyökérlabdán. A Missouri Botanical Garden a vízigényét közepestől nedvesig adja meg, ami összhangban van a folyópartokon és időszakosan elöntött talajon őshonos fával, és ugyanaz az NC State forrás, amely a nedvestalaj-tűrését dokumentálja, megerősíti, hogy a begyökeresedés után az aszályt is kezeli. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az első két évben a szokásos megeredési ütemezés szerint öntözöl, utána pedig a csapadékra hagyatkozol, kivéve hosszabb száraz időszakokban, nem pedig a folyamatos pótöntözésre, amelyet egy kevésbé aszálytűrő faj igényelne.

Metszés a vázért, utána szinte semmi

Ez a cukorbogyós ostorfánál fontosabb, mint a legtöbb más árnyékadó fánál. A Floridai Egyetem extension-erdészei gyorsan növő fának írják le a fajt, szabálytalan koronával és letörésre hajlamos ágakkal, és az első tizenöt évben szakszerű vázalakító metszést kérnek, hogy domináns csúcshajtás és tág szögű ágelágazások alakuljanak ki a szoros, V alakú villák és a több versengő törzs helyett, amelyeket a fa magára hagyva nevel; ezek a szűk villák a gyenge pontok, amelyek később szélben és jégben kiszakadnak. Ugyanezek a források megjegyzik, hogy a fa rosszul zárja el a sebeket, ezért egy kifejlett fán a nagy, rosszul elhelyezett vágások tiszta gyógyulás helyett törzsrothadáshoz vezethetnek. A váz kialakítása után a kifejlett cukorbogyós ostorfa rendszeres metszést alig igényel a sérült ágak eltávolításán túl. Számíts folyamatos hulladékra: a termés és a kis gallyak hullása egész ősszel és télen tart, és több déli város, amely egyébként ültet cukorbogyós ostorfát utcafának, éppen a törékeny ágszerkezet és a hulladék együttese miatt korlátozza.

Termés, vadvilág és a lepkék, amelyeket táplál

A tavasszal nyíló jelentéktelen zöldes virágokból apró, gömbölyű csonthéjas termések lesznek, amelyek zöldből narancsvörösön át mélylila, édes színre érnek nyár végére és ősszel. A Missouri Botanical Garden az érett termést ehetőnek és édesnek írja, benne egyetlen gömbölyű maggal, és a madarak és kisemlősök sokat fogyasztják, így a magot messze az anyafán túlra szórják. Ugyanez a forrás a cukorbogyós ostorfát az ostorfa-császárlepke, a barna császárlepke, az amerikai orrlepke, a kérdőjeles lepke és a gyászlepke hernyóinak tápnövényeként tartja nyilván, ami egyetlen fát aránytalanul értékessé tesz egy lepkekertben a legtöbb díszes árnyékadó fához képest. Az idősebb fák a természetben és a kertekben az élősködő fagyöngy kedvelt gazdái is, amely évek alatt terjed szét a kifejlett koronában; egy díszesnek szánt fán érdemes a csomókat eltávolítani, ahogy megjelennek.

Kozmetikai problémák: golyvák, boszorkányseprű és lisztharmat

A cukorbogyós ostorfa gyakori problémái közül egyik sem súlyos. Az ostorfa-bimbógolyva, amelyet egy levélbolha okoz, olyan gyakori, hogy a Missouri Botanical Garden a nemzetség rutinszerű határozási segédjeként említi; a tömlőszerű golyvák elcsúfítják a leveleket, de a fát nem károsítják. Lisztharmat és levélfoltosság alkalmanként előfordul, esős időben gyakrabban, a pajzstetvek pedig a fő kártevők, amelyeket kertészeti olajjal lehet kezelni. A cukorbogyós ostorfa jól ellenáll a boszorkányseprűnek, a sűrű, kuszán elágazó gallycsomónak, amely a nyugati ostorfát sokkal gyakrabban csúfítja el, ez is egy újabb különbség a két faj összehasonlításában.

Mérgezőség és helye őshonos árnyékadó faként

Az ASPCA macskákra, kutyákra és lovakra vonatkozó mérgező és nem mérgező növénylistáin nem szerepel bejegyzés a cukorbogyós ostorfáról, az ostorfáról vagy a Celtisről, így a háziállatokra gyakorolt hatása dokumentálatlan, nem pedig bármelyik irányban megerősített; a fa fő háztartási kellemetlensége a lehulló termés és gally, nem pedig valamely ismert mérgező anyag. Ettől eltekintve a cukorbogyós ostorfa kiérdemelte helyét az amerikai szil helyettesítőjeként a déli árnyékadó fa- és utcafaültetésekben: ugyanazt a széles, ívelt, váza alakú formát hordozza, amelyet a szil egykor adott, a szilfavész iránti fogékonyság nélkül, és a tömörödött, meszes, sózott városi talaj iránti tűrőképessége miatt az egyik legmegbízhatóbb őshonos fa a parkolósávokba, parkokba és ártéri helyreállító ültetésekbe elterjedési területén.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A cukorbogyós ostorfa kérge simább és kevésbé szemölcsös, mint a nyugati ostorfáé, a Celtis occidentalisé. Koppints a válaszért
A Missouri Botanical Garden összehasonlítása a két fajról a kevésbé parás kérget említi a cukorbogyós ostorfát a nyugati ostorfától megkülönböztető jegyek között.
A Celtis laevigata jelenleg a szilfafélék családjába, az Ulmaceae-be van sorolva. Koppints a válaszért
A GBIF Backbone Taxonomy az elfogadott Celtis laevigata Willd. nevet a Cannabaceae családba helyezi; a nemzetséget molekuláris vizsgálatok után sorolták ki az Ulmaceae-ből.
A fiatal cukorbogyós ostorfának szerkezeti metszésre van szüksége, hogy elkerüljük a gyenge, V alakú ágvillákat. Koppints a válaszért
A Floridai Egyetem extension-erdészei a fa első tizenöt évében szakszerű metszést tartanak szükségesnek, hogy tág szögű ágelágazások alakuljanak ki a viharban kiszakadó szoros villák helyett.
A cukorbogyós ostorfa nem tűri a tömörödött vagy meszes városi talajt. Koppints a válaszért
Az NC State Extension és a Missouri Botanical Garden is a talajtömörödést és a savanyútól a meszesig terjedő pH-t tűrőnek sorolja a cukorbogyós ostorfát.
A cukorbogyós ostorfa az ostorfa-császárlepke és a kérdőjeles lepke hernyóinak tápnövénye. Koppints a válaszért
A Missouri Botanical Garden a cukorbogyós ostorfát az ostorfa-császárlepke, a barna császárlepke, az amerikai orrlepke, a kérdőjeles lepke és a gyászlepke hernyóinak tápnövényeként tartja nyilván.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények