Kései meggy
Prunus serotina
Család · Rosaceae
Ismerd fel a Prunus serotinát a rozsdás szőrű főeréről és pikkelyes kérgéről, tudd meg, miért mérgezi a hervadt levél az állatokat, és miért inváziós Európában.
Prunus serotina
Növényprofil
- ÖntözésMérsékeltÖntözés 10 naponta
- FénykitettségTűző nap
- Télállósági zónaUSDA 2–8
Növekedés
- Család
- Rosaceae
- Életciklus
- Évelő
- Növekedési sebesség
- 8/10
- Kifejlett méret
- 1800–2400 cm
- Terjedelem
- 900–1800 cm
- Virágzás
- Illatos fehér fürtök április végén és májusban, majd sötét lilásfekete cseresznyék
- Szaporítás
- Mag
Nyugalmi időszakLombhullató, télen nyugalomban
Talaj és éghajlat
- Talajtípusok
- agyag, vályog, homok
- Szárazságtűrés
- Igen
Fény és elhelyezés
- Származás
- Kelet-Észak-Amerika, Új-Skóciától Texasig, délre Mexikóba és Guatemaláig
- Hová tedd
- Természetközeli erdőszél
- Szélfogó
- Vadvilágbarát ültetés
Biztonság
- Mérgezőség
- MacskákMérgező
- KutyákMérgező
- LovakMérgező
- EmberekMérgező
Invazív fajFranciaország, Belgium, Németország, Hollandia, Dánia, Svédország, Ausztria, Szlovénia és Spanyolország nemzeti listáin inváziós fajként szerepel; az európai erdőkben sűrű, egyfajú aljnövényzetet alkot
Adatok forrásaGBIF: Prunus serotina Ehrh.Plants of the World Online (Kew): PrunusASPCA: mérgező és nem mérgező növények, USDA Plants Database: Prunus serotinaNC State Extension Gardener Plant Toolbo
A vörösesbarna, fiatalon rövid, vízszintes paraszemölcsökkel tarkított kérgű fa, amelynek levelei összemorzsolva halvány keserűmandula-illatot árasztanak, tavasszal pedig csüngő, apró fehér virágú fürtöket hoz, szinte biztosan a Prunus serotina, a kései meggy. Észak-Amerika legnagyobb honos cseresznyefaja, bútoripari minőségű faanyagáért és az őshazájában nagy vadvilági jelentőségéért becsülik, Európa erdeiben pedig elég gond ahhoz, hogy az erdőgazdálkodók valódi költségvetést költenek a visszaszorítására. Két dolog azonnal számít: az érett fekete termés az ehető rész, a hervadó vagy sérült levelek azonban cianidot koncentrálnak, amely a legelő állatokat órákon belül megölte, és a fa minden korban másként néz ki, a sima fiatal kéreg idővel sötét, pikkelyes lapokká válik.
Felismerés: kéreg, levelek és virágok
A fiatal kései meggy kérge sima, vörösesbarnától szürkéig terjedő, rövid, vízszintes paraszemölcsökkel; kifejlett törzsön apró, sötét, görbülő lapokra reped, amelyeket gyakran megperzseltnek látszónak írnak le. A levelek 7-15 cm hosszúak, elliptikusak vagy hosszúkás lándzsásak, finoman fogasak befelé hajló fogakkal, felül fényes sötétzöldek, fonákjukon a főér mentén finom szőrsor fut, amely a fiatal leveleken halvány szőkén indul, és korral rozsdásra vagy feketére sötétedik, ezt érdemes nagyítóval ellenőrizni. Az illatos fehér virágok áprilisvégén és májusban karcsú, csüngő fürtökben nyílnak, utánuk lógó csoportokban kb. 1 cm átmérőjű cseresznyék érnek nyár végére vörösből sötét lilásfeketére. Törj le egy gallyat vagy morzsolj össze egy levelet: a keserűmandula-illat, ugyanazokból a cianogén vegyületekből, amelyek a lombot veszélyessé teszik, gyors megerősítés.
Kései meggy, virginiai meggy és más hasonmások
A Prunus virginiana, a virginiai meggy a leggyakoribb összetévesztés: levelei szélesebbek, egyenes, nem befelé hajló fogakkal, a fonáki szőrök csak azokban a zsebekben ülnek, ahol az oldalerek a főérhez érnek, nem végigfutnak rajta, és cserje vagy kis fa marad, nem éri el a teljes lombkorona-magasságot. A Prunus pensylvanica, a pennsylvaniai meggy keskenyebb, finomabban fogas levelű, termései lapos tetejű csoportokban ülnek, nem fürtökben. Ezek egyike sem változtat a mérgezési képen, mert a virginiai és a pennsylvaniai meggy ugyanazt a cianogén kockázatot hordozza, de számít annak megállapításánál, hogy a kerítésnél álló magas fát érdemes-e faanyagként kezelni vagy érdemes-e eltávolítani.
Honos elterjedés és miért foglalta el az európai erdőket
A kései meggy Kelet-Észak-Amerika honos faja, Új-Skóciától nyugat felé a Nagy-tavakig és Minnesotáig, délre a keleti Egyesült Államokon át Florida középső részéig és Texas keleti részéig, külön állományokkal a délnyugati államokban, az elterjedés pedig Mexikón át Guatemaláig folytatódik. Európába díszfaként és erdészeti fafajként hozták be, és ugyanaz a gyors növekedés, bőséges magtermelés és hosszú életű talajmagbank, amely megkönnyíti a megtelepítését, lehetővé teszi, hogy kiszabaduljon a környező erdőbe. Ma többek között Franciaország, Belgium, Németország, Hollandia, Dánia, Svédország, Ausztria, Szlovénia és Spanyolország nemzeti inváziós fajlistáján szerepel, és Nyugat-Európa egyes részein sűrű, szinte egyfajú aljnövényzetet alkot, amely kiszorítja a honos fák újulatát, ezért ezekben az országokban az eltávolítása erdőgazdálkodási prioritás, nem kerti teendő.
Cianidmérgezés: miért öli meg a hervadt levél az állatokat
Az ASPCA szerint a kései meggy kutyákra, macskákra és lovakra mérgező: a szárak, levelek és magok cianogén glikozidokat tartalmaznak, és a kockázat éppen a levelek hervadása idején ugrik meg, akár letört ág, fagy, szárazságstressz vagy viharkár miatt, mert a hervadás felgyorsítja a szabad cianid felszabadulását a sértetlen vegyületből. A jelentett tünetek közé tartozik a téglavörös nyálkahártya, a tág pupilla, a nehézlégzés, a lihegés és a sokk, és a mérgezés elég gyorsan haladhat ahhoz, hogy halálos legyen, mielőtt az állatorvos közbeléphetne. A gyakorlati tanulság mindenkinek, akinek legelő állatai vannak a közelben: gyorsan takarítsd el a lehullott ágakat és a viharsérült gallyakat a legelőről, ne hagyd az elhervadt lombot elérhető helyen, és ha lehet, kerítsd el az idős fákat a karámoktól. Az érett gyümölcshúst hagyományosan lekvárhoz, zselékhez és borhoz használják; a magok és bármely hervadt levél vagy kéreganyag az embereknek ugyanolyan cianidkockázatot jelent, mint az állatoknak, és nem szabad megenni.
Kártevők és betegségek: sátorszövő hernyók és fekete csomó
A keleti sátorszövő hernyó, a Malacosoma americanum a kései meggyet kedvelt gazdaként kezeli, tavasszal selymes sátrakat sző az ágvillákba, és lombtalanítja a gallyakat; kifejezetten a fa fiatal leveleit keresi, amelyekben a legnagyobb a cianogén prekurzor, a prunazin koncentrációja. Az ismételt lombtalanítás meggyengíti a fát, anélkül hogy feltétlenül elpusztítaná. A fekete csomó, amelyet az Apiosporina morbosa gomba okoz, a súlyosabb hosszú távú fenyegetés: kemény, fekete, szemölcsös golyvákat képez, amelyek körbefogják a gallyakat és az ágakat, és a több fertőzést hordozó fák életereje csökken, gyengén virágoznak, és fogékonyabbak a téli sérülésekre és másodlagos kórokozókra. A csomók téli kimetszése a látható golyva jóval alatt vágva a szokásos védekezés; ha a helyükön hagyod, a gomba tovább terjed a lombkoronában.
Hol és hogyan nő
Honos elterjedési területén a kései meggy az USDA 2-8. zónájában télálló, teljes napon nő a leggyorsabban, és a savanyú, semleges és lúgos talajt is tűri, ha a szervesanyag-tartalom megfelelő; a jó vízelvezetést kedveli, de begyökeresedés után a nedves talajhoz és az alkalmi száraz helyekhez is alkalmazkodik. A kifejlett fák általában 18-24 m magasra nőnek 9-18 m terjedelemmel, bár kivételes erdőben nevelt példányok a 30 métert is meghaladják. Ekkora méret mellett nem kis lakótelekre való fa, és a mérgezési kockázat miatt soha nem szabad olyan helyre ültetni, ahol lovak, szarvasmarhák vagy más legelő állatok hozzáférhetnek a lehullott vagy lemetszett ágakhoz.
Faanyag, vadvilág és maga a termés
A kemény, vörösesbarna fa finom fényezést kap, és Észak-Amerika egyik kereskedelmileg legértékesebb keményfája, bútorokhoz, szekrényekhez, furnérhoz, fegyveragyakhoz és hangszerekhez használják. Az őszi lombszín sárgától narancsig terjed. A teljesen érett, nem éretlenül szedett termés énekesmadarakat, vadpulykákat, fürjeket, fehérfarkú szarvasokat és kis emlősöket táplál, a lomb pedig több pillangófaj hernyójának gazdanövénye. Az őslakos közösségek a belső kérget történelmileg gyógyászati célra használták, különösen köhögésre, ezt a szaktanácsadói irodalom dokumentálja, de a növényben mindenütt jelen lévő cianogén vegyületek miatt semmilyen házi gyógymód alapja nem lehet.
Gyakori hibák
A leggyakoribb hiba az őshazán kívül, hogy a fiatal kései meggyet azért hagyják nőni, mert jelentéktelennek látszik, majd elveszítik az irányítást egy magforrás felett, amelyet a madarak néhány szezon alatt több száz méterre szétvisznek a környező erdőbe. A második, hogy a termés ehetőségéből arra következtetnek, hogy az egész növény biztonságos, miközben a veszély éppen a hervadt levelekben és a magokban rejlik, nem az érett gyümölcshúsban. A harmadik, hogy viharok vagy metszés után kihagyják a takarítást, és a hervadó ágak éppen akkor maradnak a legelő állatok számára elérhető helyen, amikor a cianidkockázat a legnagyobb. A negyedik, hogy a fekete csomó golyvákat a kéreg szokásos szerkezetének nézik, amíg a fertőzés már több ágon szétterjedt, amikor a metszésnek sokkal erőteljesebbnek kell lennie a felzárkózáshoz.
Teszteld a növényismereteidet
Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.
A kései meggy több európai országban szerepel nemzeti inváziós fajlistán. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Az érett fekete cseresznye a növény legcianidveszélyesebb része. Koppints a válaszért ✕ Hamis
A keleti sátorszövő hernyó kedvelt gazdanövénye a kései meggy. Koppints a válaszért ✓ Igaz
A kései meggy és a virginiai meggy levelét lehetetlen megkülönböztetni. Koppints a válaszért ✕ Hamis
A fekete csomó betegség kemény, fekete, szemölcsös golyvákat képez, amelyek körbefogják a gallyakat és az ágakat. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Hírlevél
Évszakos tippek a növényeidhez
Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.
Köszönjük!
A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.
Források
A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások
- GBIF: Prunus serotina Ehrh.gbif.org
- Plants of the World Online (Kew): Prunus serotinapowo.science.kew.org
- ASPCA: mérgező és nem mérgező növények, kései meggyaspca.org
- USDA Plants Database: Prunus serotinaplants.usda.gov
- NC State Extension Gardener Plant Toolbox: Prunus serotinaplants.ces.ncsu.edu
- Referenciaentitás : Wikidatawikidata.org

