Közönséges gyertyán
Carpinus betulus
Család · Betulaceae
A közönséges gyertyán agyagban és félárnyékban is megél, ahol a bükk feladja, télen is megtartja papírszerű leveleit, és bírja a fonott sövény erős nyírását.
Carpinus betulus
Növényprofil
- ÖntözésKevésÖntözés 12 naponta
- FénykitettségRészleges napsütés
- Télállósági zónaUSDA 4–8
Növekedés
- Család
- Betulaceae
- Életciklus
- Évelő
- Növekedési sebesség
- 3/10
- Kifejlett méret
- 1200–1800 cm
- Terjedelem
- 900–1200 cm
- Szaporítás
- Mag
- Dugvány
- Oltás
VirágzásJelentéktelen barkák tavasszal a levelek előtt, majd komlószerű termésfürtök nyár végén
Nyugalmi időszaklombhullató, télen át megtartja száraz leveleit
Kifejlődési idő50 év vagy több alatt éri el a teljes méretét
Talaj és éghajlat
- Talajtípusok
- mész, agyag, vályog, homok
- Szárazságtűrés
- Igen
Fény és elhelyezés
- Származás
- Európától Iránig
- Hová tedd
- nyírt sövény
- fonott fal
- telekhatár-ültetés
- erdőszél
- nehéz vagy agyagos talaj
Biztonság
- Mérgezőség
- Az ASPCA nem értékelte; a mérgezőség nem megállapított
- Háziállatbarát
- Nem
Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Carpinus betulusPlants of the World Online (Kew): CarpinRHS: Carpinus betulus (közönséges gyertyRHS: Carpinus betulus „Fastigiata”NC State Extension Gardener Plant Toolbo
A januárban is száraz, barna levélszoknyát viselő gyertyánsövény nem elhanyagolt, egyszerűen azt teszi, amit a Carpinus betulus: a fa ősszel, mint minden lombhullató, leveti nyári zöldjét, de az elhalt levelek nagy része a vesszőkön marad, amíg a tavaszi növekedés végül le nem tolja őket. Ez az egyetlen tulajdonság, párosulva a nehéz agyag és az időnként vizenyős talaj tűrésével, amelyben a bükk nem versenyezhet vele, az oka annak, hogy a gyertyán évszázadok óta az alapértelmezett sövény- és fonófa Európa nagy részének síkvidékén. Az erős nyírást duzzogás nélkül viseli, finom, vesszős szerkezetet tart a törzs közelében, és nem különleges tudást, hanem türelmet jutalmaz.
Eredet és termőhely
A Carpinus betulus a GBIF rendszertani adatbázisa szerint a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozik, a bükkvirágúak (Fagales) rendjében. A Plants of the World Online szerint őshonos Britanniától, Franciaországtól és a Benelux államoktól keletre Németországon, Lengyelországon és a balti államokon át Európai Oroszországig, majd tovább a Kaukázusig, Törökországig és Iránig. Ezen a területen síkvidéki és dombvidéki erdők fája, gyakran tölgyek alatt nő aljnövényzetként, és sövénynek, parki fának őshonos területén túl is olyan régóta ültetik, hogy mára a mérsékelt égövi Európa csaknem mindenütt őshonos sövényfajnak látszik.
Miért teljesít jobban a gyertyán a bükknél nehéz vagy nedves talajon
A gyertyán és a közönséges bükk (Fagus sylvatica) a legtöbb formális sövénycélra felcserélhető, és közös a télen át megmaradó lombjuk, ami mindkettőt népszerűvé teszi takarásra, de a talajnál útjaik elválnak. A North Carolina State Extension növényadatbázisa a gyertyán talajvízelvezetési tűrését a jó vízelvezetéstől az időnként nedvesig értékeli, agyagos, vályogos vagy homokos szerkezeten, savanyú, semleges vagy lúgos pH-n; az RHS ehhez a mészköves talajt is hozzáteszi. A bükk ezzel szemben nehéz, rossz vízelvezetésű agyagon duzzog és sárgul, és rövid ideig sem szereti a vizenyősséget. Aki az esőben tócsásodó agyagon telekhatár-sövényt ültet, vagy a kert olyan mélyebb sarkában, amely tavaszig nedves marad, a gyertyánnal sokkal megbízhatóbb eredményt ér el, mint a bükkel, ugyanazt a sűrű, leveleit megtartó takarást kapva.
Elhelyezés, talaj és sövényültetés
A gyertyán egyformán jól tűri a teljes napfényt és a félárnyékot, ezért azon kevés sövényfaj közé tartozik, amely árnyékos északi fal mellett vagy nagyobb fák lombja alatt szinte ugyanolyan sűrű, mint a szabadban. A gyökeres csemetéket a nyugalmi időszakban ültesd, ősztől késő télig, amíg a talaj művelhető, nagyjából 45-60 cm távolságra egy sorban, vagy kétsoros, cikcakkos ültetéssel a hamarabb sűrűbb takaráshoz. A növekedés a sövényekhez képest lassú, ezért az újonnan ültetett gyertyánsövény érezhetően tovább tart, mire betöltődik, mint a gyors fagyal- vagy tujasövény; ez a lassúság az oka annak is, hogy a kialakult sövény évekig megtartja alakját az erős megújítások között. Nyeséstől mentesen végül jelentős fává nő, 12-18 m magasra és 9-12 m szélesre, de a rendszeres nyírás a sövényt bármilyen magasságon tartja, ameddig levágod.
Nyírás és időzítés formális sövénynél
Az RHS megjegyzi, hogy a gyertyán jól tűri az erős metszést, ami pontosan az, amit a sövény vagy a fonott fal megkövetel. Egyetlen nyírás nyár végén, miután a fő növekedési hullám megkeményedett, rendszerint elég a formális sövénynek, és hasznos mellékhatása, hogy ösztönzi a száraz levelek megtartását, ami a téli szerkezetet adja; két nyírás, egyik nyár elején vagy közepén, a másik rendrakás nyár végén, a egész évben látható, szigorúbb formához illik. Kerüld, hogy az öreg, csupasz fába vágj erős megújításkor a tél leghidegebb részében, amikor a fagy károsíthatja a szabad vágásfelületeket; késő tél, közvetlenül az új levelek megjelenése előtt a biztonságosabb időszak az elhanyagolt sövény erős visszavágására.
A levelek megmaradása: miért maradnak a fán télen
A száraz levelek télen át megtartása a tiszta őszi lehullás helyett azért következik be a gyertyánnál, mert a levélnyél tövében lévő leválási réteg ősszel nem fejeződik be, így a levél elhal és barnára vagy rézszínűre változik, de rajta marad, amíg a tavasz duzzadó rügyei le nem tolják. A gyertyánt és a bükköt összehasonlító egyetemi kutatások szerint mindkét fajnál a tulajdonság a fiatal növekedésen és a nyírt sövényeken a legerősebb, ezért a nyírt gyertyánsövény sokkal több elhalt lombot tart meg egész télen, mint egy nyíratlan, kifejlett magános fa. A gyakorlati tanulság annak, aki téli takarásra választ sövényt: a gyertyán és a bükk egyaránt meleg, papírszerű függönyt ad novembertől márciusig, amit egy valóban lombhullató sövény, például a galagonya vagy a mezei juhar, nem tud.
Fonott gyertyánfal készítése
A fonás egy sor fát közös vízszintes kereten nevel, hogy ágaik lapos fallá vagy lábakon álló sövénnyé fonódjanak össze, jellemzően tiszta törzzsel alul és keskeny, nyírt koronával felül. A gyertyán a klasszikus fonófajok egyike éppen a már leírt tulajdonságai miatt: tűri a fonáshoz szükséges ismételt erős nyári nyírást, finom vesszős újranövése sűrűn összeszövődik a kereten, és levelei télen át megmaradnak, így a fal nem néz ki csupaszon, ahogyan egy nem ilyen jellegű fonott fajnál. Az új fonott gyertyánt bambusz- vagy drótkeretre nevelik, amíg a vezérhajtások még hajlékonyak, a megnyúlásukkal együtt kötözik, majd erősen visszanyírják, amint a keret megtelt; a kialakult fonott gyertyánt ugyanúgy, nyár végi nyírással tartják karban, mint a hagyományos sövényt.
A „Fastigiata” és más kerti formák
A „Fastigiata” a legtöbbet kisebb kertekbe és utcai ültetésre árult gyertyányfajta: az RHS szerint fiatalon keskeny koronájú, felfelé törő fa, amely éréskor kompakt, tojásdad alakra szélesedik, eléri a faj végső méretét, vagyis 12 m-nél magasabb és 8 m-nél szélesebb lesz, és ugyanazt a H7 télállósági besorolást viseli a legkeményebb kontinentális telekre. Keskeny fasorba vagy formális magános fának való, ahol a faj lazább, szélesebb koronája nem férne el. A fajták, köztük a „Fastigiata”, magról nem hozzák a fajtajegyeket, és ezért csemetealanyra oltással vagy zöld dugvánnyal szaporítják őket, míg az egyenes fajt általában magról nevelik, amelyet érés után azonnal vetnek, mert a csírázás máskülönben akár tizennyolc hónapig is eltarthat.
Kártevők, betegségek és gyakori hibák
A gyertyán problémalistája valóban rövid. Az RHS alkalmi hernyókat és levéltetveket említ, valamint lisztharmatot, korallfoltosságot és ritkán tuskógombát, az North Carolina State extension adatbázisa pedig úgy írja le, hogy nincsenek komoly rovar- vagy betegségproblémái az alkalmi levélfoltosító gombákon és a fiatal hajtásokról kérget lehántó mókusokon túl. A leggyakoribb hiba, hogy a gyertyánt téli takarásra ültetik, majd csak egyszer nyírják tavasszal, ami eltávolítja azt a növekedést, amely a következő télen megtartotta volna a száraz leveleket; ha a téli takarás fontos, inkább nyár végén nyírj. A második hiba az a feltételezés, hogy mivel a bükkre hasonlít, a bükk szabad vízelvezetésű talaját igényli: a gyertyányt éppen ott érdemes választani, ahol a talaj nehéz vagy nedves marad.
Teszteld a növényismereteidet
Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.
A gyertyán a nehéz agyagot és az időnként vizenyős talajt jobban tűri, mint a közönséges bükk. Koppints a válaszért ✓ Igaz
A nyírt gyertyánsövény minden ősszel tisztán ledobja az összes elhalt levelét. Koppints a válaszért ✕ Hamis
A „Fastigiata” fiatalon keskeny, felfelé törő koronát nevel, amely éréskor kompakt, ovális alakra szélesedik. Koppints a válaszért ✓ Igaz
A gyertyán nem viseli az erős metszést, ezért alkalmatlan formális sövénynek. Koppints a válaszért ✕ Hamis
A fonott gyertyánfalak a fa ismételt erős nyírásának tűrésére és finom, vékony hajtású újranövésére épülnek. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Hírlevél
Évszakos tippek a növényeidhez
Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.
Köszönjük!
A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.
Források
A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások
- GBIF Backbone Taxonomy: Carpinus betulus L.gbif.org
- Plants of the World Online (Kew): Carpinus betulus L.powo.science.kew.org
- RHS: Carpinus betulus (közönséges gyertyán)rhs.org.uk
- RHS: Carpinus betulus „Fastigiata”rhs.org.uk
- NC State Extension Gardener Plant Toolbox: Carpinus betulusplants.ces.ncsu.edu
- Referenciaentitás : Wikidatawikidata.org

