Ugrás a tartalomra
Fiatal Erigeron canadensis (betyárkóró) rozetta keskeny, fogas, szőrös levelekkel és ki nem nyílt zöld virágbimbókkal, amely a térkövek közötti résből nő
Fotó: Meteorquake (CC BY 4.0)
5 perc olvasás

Kanadai betyárkóró

Erigeron canadensis

Család · Asteraceae

Ismerd fel a betyárkórót a rozettából szárba szökő életciklusáról, apró virágfejeiről és 200 000 magos termeléséről, és miért éli túl a glifozátot.

Könnyű Teljes nap, napi 6+ óra Megerősödése után semmi; az eső általában elég Enyhe irritáló; a nedve irritálhatja a nyálkahártyát (a bőrt érintkezéskor nem irritálja)

Erigeron canadensis

Növényprofil

  • ÖntözésKevésÖntözés 14 naponta
  • FénykitettségTűző nap

Növekedés

Család
Asteraceae
Életciklus
Egynyári
Növekedési sebesség
8/10
Kifejlett méret
90–213 cm
Terjedelem
15–60 cm
Virágzás
Nyár közepétől őszig
Szaporítás
  • Mag

Nyugalmi időszakLevélrozettaként telel át

Kifejlődési időEgy vegetációs időszak, magtól magig

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
háborgatott vagy tömörödött talaj, kavics és térkőrések, jó vízelvezetésű talaj
Szárazságtűrés
Igen

Fény és elhelyezés

Származás
Újvilág (Észak-Amerikában őshonos)
Hová tedd
  • parlagföld és útszélek
  • kavicsos feljárók és térkőhézagok
  • szántóföldek és kertek szegélyei

Biztonság

Mérgezőség
  • EmberekMérgező

Invazív fajAgresszívan önvető, háborgatott talajokon élő gyom; egyre inkább ellenáll a glifozátnak

Adatok forrásaGBIF: Erigeron canadensis L.Plants of the World Online (Kew): ErigerNC State Extension Gardener Plant ToolboDelaware Egyetem Cooperative Extension: NDSU Agriculture: Betyárkóró

Az a vékony, keskeny levelű gyom, amely egy kavicsos feljárón, parlagon hagyott ágyásban vagy a térkő közötti résben rozettából mellmagas szárrá nőtt, szinte biztosan az Erigeron canadensis, a kanadai betyárkóró. A talaj közelében csírázik, egyetlen szezon alatt szárba szökik, amint felmelegszik az idő, és az első kemény fagy előtt több százezer szélszállította magot érlel. A kerti munka során a vele való érintkezés nem veszélyes, de a nedve irritálhatja a nyálkahártyát, és az észak-amerikai szántóföldek egyik leginkább herbicidrezisztens gyomjává vált. Az alábbi tények az életciklusáról, a magtermeléséről és arról, hogy a glifozát miért nem elég már az irtásához, éppen erre a fajra vonatkozó egyetemi kutatásokból származnak.

Változó név: Erigeron vagy Conyza?

A régebbi határozókönyvek és sok gyomirtó szer címkéje még mindig Conyza canadensis néven emlegeti ezt a növényt, és egyes botanikusok még külön nemzetségbe, a Leptilon nemzetségbe is helyezték. A GBIF, a Globális Biodiverzitás Információs Rendszer, az Erigeron canadensis L. nevet sorolja fel jelenleg elfogadottként, a Conyza canadensis és a Leptilon canadense pedig ugyanabban a taxonbejegyzésben szinonimaként szerepel. A névváltozás a taxonómusok régóta tartó vitáját tükrözi arról, mennyire különböznek a betyárkórók az igazi küllőrojtoktól (Erigeron), és a GBIF jelenlegi besorolása úgy dönt, hogy a faj marad az Erigeron nemzetségben. A köznevek ugyanilyen változatosak: horseweed, marestail, kanadai küllőrojt, coltstail és butterweed mind ugyanarra a növényre utalnak.

Eredet és mai előfordulás

A Plants of the World Online, a Kew Science adatbázisa az Erigeron canadensis természetes elterjedési területét az Újvilágban jelöli meg, mérsékelt égövi egynyári fajként. Ebből az észak-amerikai bázisból szinte mindenhol a háborgatott talajok állandó lakója lett, ahol az ember műveli a földet, és elönti a csupasz, tömörödött vagy kavicsos foltokat, amelyeket a versengő növények elkerülnek. Ritkán jelenik meg érintetlen rétben vagy erdőaljzaton; inkább a szántóföldek szegélyein, építkezéseken, vasúti töltéseken és a teraszok hézagaiban keresd, éppen ott, a térkő repedéseiben, ahol az útmutatóhoz fényképezett növény is nőtt.

Az őszi rozettától a nyári szárig

A betyárkóró elterjedési területének nagy részén téli egynyáriként viselkedik. A nyár végén vagy ősszel földet érő magok gyorsan kicsíráznak, mivel a mag kevés nyugalmi időszakot hordoz, és a hideg hónapokat a földhöz simuló, szőrös levélrozettaként töltik. Az Észak-Dakotai Állami Egyetem Extension szolgálata szerint az őszön kelő rozetták akár 91%-a túléli a tavaszt, és az áttelelt növények korábban szöknek szárba és nagyobbra nőnek, mint a tavasszal frissen csírázók. Amint emelkedik a hőmérséklet, a rozetta egyetlen felálló, leveles, elágazó szárat növeszt, amely az Észak-Karolinai Állami Egyetem Extension növényprofilja szerint 0,9-2,1 m magasra nőhet mindössze 15-60 cm-es terjedelem mellett. A virágzás nyár közepétől őszig tart, keskeny, csúcsi fürtben, apró fejecskékben, fehér sugárvirágokkal egy sárga korong körül, amelyek mindegyike alig egy centiméter átmérőjű.

Fény, talaj és élőhely, amelyet tűr

Az NC State profilja egyértelműen kimondja, hogy a betyárkóró teljes napot igényel, napi legalább hat óra közvetlen fényt, ami megmagyarázza, miért telepszik meg olyan gyorsan a nyílt talajon, de tűnik el lombkorona vagy sűrű gyep árnyékában. A talaj szinte soha nem szab határt: ugyanez a forrás savanyú, semleges és lúgos körülményeket egyaránt tűrőnek sorolja fel, feltéve hogy a vízelvezetés ésszerű, és gyepekben és más háborgatott helyeken is előfordul a part menti, dombvidéki és hegyvidéki élőhelyeken. A gyakorlatban a szegény, tömörödött vagy kavicsos talajt kedveli a gazdag, megművelt ágyásokkal szemben, ez az egyik oka annak, hogy kavicsos feljárókon, útszéleken és térkőhézagokban virágzik, nem egy jól gondozott virágágyásban.

Rendkívüli magtermelés és szélterjesztés

A betyárkóró igazi előnye a kerti és szántóföldi növényekkel szemben a szaporasága. Az NDSU Extension szerint egyetlen növény akár 200 000 magot is hozhat, mindegyik fehéres bóbitában végződik, ugyanolyan ejtőernyőszerű képződményben, amely a pitypang magját viszi, és több száz méterre is elviheti a szél a szülőnövénytől. A gyors, nyugalmi időszak nélküli csírázással együtt ez a termelés azt jelenti, hogy néhány kihagyott növény egy mező vagy udvar szélén egyetlen szezonon belül nagy területet újravethet. A növények kaszálása vagy kihúzása a virágfejek kinyílása előtt az egyetlen módja a ciklus megállításának, miután a szárba szökés megkezdődött.

A betyárkóró irtása, és miért mond csődöt gyakran a glifozát

2000-ben a Delaware Egyetem Cooperative Extension szolgálata szerint egy delaware-i betyárkóró-populáció lett az első, glifozátra rezisztensnek igazolt szélesleveles gyom az Egyesült Államokban, mindössze néhány évnyi ismételt kijuttatás után. A rezisztens populációkat azóta jóval az Atlanti-közép-térségen túl is igazolták, köztük Észak-Dakotában, ahol az NDSU Extension ma azt tanácsolja a termelőknek, hogy ne csak a glifozátra támaszkodjanak, hanem váltogassák a herbicidek hatásmódját. A házikertben megbízhatóbb a mechanikai megközelítés: húzd ki vagy kapáld ki a rozettákat ősszel vagy kora tavasszal, amíg a főgyökér még kicsi, mert az érett növények kemény főgyökeret és rostos gyökereket fejlesztenek, amelyek ellenállnak a kihúzásnak, és mindig a virágfejek kinyílása előtt távolítsd el a növényeket, hogy a magtermelést a forrásnál állítsd meg.

Virágok, hasonmások és érték a beporzók számára

A virágfejek könnyen elkerülik a figyelmet: aprók, zöldesfehérek, és keskeny, elágazó bugába zsúfolódnak, nem látványos százszorszépekként díszelegnek, ami részben az oka annak, hogy a betyárkóró háttérgyomnak látszik, nem vadvirágnak. Ennek ellenére az NC State Extension megjegyzi, hogy nektár- és pollenforrásként szolgál a hazai méhek számára, és elhalt, üreges szárait télen fészkelőhelyként használják, ami kis ökológiai szerep, érdemes megfontolni, mielőtt az utolsó szálig kihúzol minden növényt egy telken. A kertészek gyakran összetévesztik magasabb virágú rokonával, az Erigeron annuus fajjal, amely hasonló háborgatott területeken szintén meghonosodott, de a kettő virágzáskor különböztethető meg a legkönnyebben: a betyárkóró fejei sokkal kisebbek és számosabbak, egy magas központi száron zsúfolódnak, nem egyenként látható fehér százszorszépekként állnak.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A betyárkóró évelő, amely minden évben ugyanabból a gyökérrendszerből hajt újra. Koppints a válaszért
Téli egynyáriként viselkedik: minden növény magról nő, általában alacsony rozettaként telel át, majd szárba szökik, virágzik és nagyjából egy éven belül elpusztul.
Egyetlen betyárkóró növény több mint 100 000 magot is hozhat. Koppints a válaszért
Az NDSU Extension növényenként akár 200 000 magos termelést rögzít, amelyeket a pitypangéhoz hasonló, szélszállította bóbita visz.
A betyárkóró árnyékos, védett helyeken nő a legjobban. Koppints a válaszért
Az NC State Extension teljes napot kedvelő növényként sorolja fel, amelynek napi legalább hat óra közvetlen fény kell; árnyékban vagy sűrű gyep lombja alatt eltűnik.
A glifozát gyomirtó szer ma is megbízhatóan elpusztít minden betyárkóró-populációt. Koppints a válaszért
A Delaware Egyetem Extension szolgálata 2000-ben dokumentálta az első glifozátrezisztens betyárkórót, és a rezisztens populációk azóta sok más államban is elterjedtek.
A GBIF által jelenleg elfogadott tudományos név Erigeron canadensis, bár sok forrás még mindig a Conyza canadensis nevet használja. Koppints a válaszért
A GBIF taxonómiája az Erigeron canadensis L. nevet sorolja fel elfogadottként, a Conyza canadensis és a Leptilon canadense pedig ugyanazon faj szinonimájaként szerepel.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények