Ugrás a tartalomra
Közelkép egy Erigeron sumatrensis szárról keskeny, szőrös, lándzsás levelekkel és egy kis katicabogárral, amely a lombon pihen zöld háttér előtt
Fotó: Stefan.lefnaer (CC BY-SA 4.0)
5 perc olvasás

Szumátrai betyárkóró

Erigeron sumatrensis

Család · Asteraceae

Az Erigeron sumatrensis, a szumátrai betyárkóró szinte láthatatlan sugárvirágú, és a latin nevét egy szumátrai példányról kapta, bár latin-amerikai eredetű.

Könnyű Teljes napfény nyílt, megbolygatott talajon Megerősödés után nem kell; elviseli a száraz, szegény talajt Az ASPCA nem listázza; erre a fajra nincs ellenőrzött mérgezési adat

Erigeron sumatrensis

Növényprofil

  • ÖntözésNagyon kevésÖntözés 21 naponta
  • FénykitettségTűző nap

Növekedés

Család
Asteraceae
Életciklus
Egynyári
Növekedési sebesség
8/10
Kifejlett méret
Felálló egynyári, egyetlen főszárral, csak a tetején ágazik el
Szaporítás
  • Mag

VirágzásApró, krémszínű vagy zöldes fejek alig látható sugárvirágokkal, a meleg tenyészidőszakban

Nyugalmi időszakNincs; magérlelés után elpusztul

Kifejlődési időMagról magig egyetlen tenyészidőszak alatt

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
megbolygatott talaj, száraz, köves vagy kavicsos talaj, útszélek és parlagok talaja
Szárazságtűrés
Igen

Fény és elhelyezés

Származás
Mexikótól a trópusi Dél-Amerikáig (POWO); ma világszerte meghonosodott, Európában is
Hová tedd
  • útszélek és padkák
  • kavicsos feljárók és kövezetrepedések
  • megbolygatott vagy parlagon hagyott terület
  • szántók szegélye
  • elhanyagolt szabadtéri cserepek (magától kelt, nem termesztett)

Biztonság

Mérgezőség
Az ASPCA nem listázza; erre a fajra nincs ellenőrzött mérgezési adat
Háziállatbarát
Nem

Invazív fajMegbolygatott talajok meghonosodott gyomja az őshonos, Mexikótól a trópusi Dél-Amerikáig terjedő területén kívül; dokumentált hibridje az Erigeron canadensisszel Franciaországban (INPN)

Adatok forrásaGBIF: Erigeron sumatrensis Retz.Plants of the World Online (Kew): ErigerInternational Plant Names Index: ErigeroJepson eFlora (UC Berkeley): Erigeron suINPN (Muséum national d'Histoire naturel

Egy magas, sűrűn szőrös szár, rajta keskeny, szürkészöld levelek, a tetején pedig több száz apró, krémszínű virágfej, amely soha nem néz ki igazán nyílt százszorszépnek: ez a kombináció általában az Erigeron sumatrensisre, a szumátrai betyárkórókra utal. Nem olyan növény, amit bárki szándékosan ültet. Magától érkezik a kavicsos feljárókra, a veteményesekbe, az útszélekre és az elhanyagolt cserepekbe, egyetlen szezon alatt gyorsan megnő, és magot érlel, mielőtt a legtöbb kertész felismerné. Az első hasznos lépés annak tisztázása, hogy a három gyakori gyomos betyárkóró közül melyik áll előtted, mert az Erigeron sumatrensist, az Erigeron canadensist (betyárkóró) és az Erigeron bonariensist (szőrös betyárkóró) rendszeresen összekeverik egymással.

Két nemzetség között megosztott név

A Global Biodiversity Information Facility (GBIF) ennek a fajnak az elfogadott nevét Erigeron sumatrensis Retz. alakban rögzíti, az igazi betyárkórók és a kerti Erigeron százszorszépek mellé helyezve. Sok működő flóra másképp véli: a Belgiumban és Észak-Franciaországban használt referencia-flóra, amelyet a Tela Botanica idéz, a Conyza sumatrensis (Retz.) E.Walker nevet tartja meg, az Erigeront és a Conyzát külön nemzetségnek kezelve. A Conyza sumatrensis ugyanannak a bázisnévnek (basionym) egy későbbi kombinációja, amelyet az International Plant Names Index szerint E. Walker publikált 1971-ben, így a két név pontosan ugyanazt a növényt jelöli. Aki egy régi határozókönyvet, egy gyomirtó szer címkéjét vagy egy regionális flórát vet össze a GBIF-fel, számítson rá, hogy mindkét névvel találkozik, néha ugyanazon az oldalon.

Latin név a rossz kontinensről

A sumatrensis fajnévnek semmi köze ahhoz, hogy a növény valójában honnan származik. Az International Plant Names Index szerint Retzius 1788-ban írta le egy Szumátrán, a mai Indonéziában gyűjtött példányról. A Plants of the World Online (Kew) a valódi őshonos területet Mexikótól a trópusi Dél-Amerikáig jelöli, egynyári fajként Közép- és Dél-Amerika szubtrópusi övében. A tizennyolcadik század végére a növény már olyan messzire meghonosodott Délkelet-Ázsiában, hogy az első tudományos leírás egy indonéziai példányról készült, nem egy amerikairól, és a földrajzilag félrevezető név azóta is megmaradt.

Megkülönböztetése a betyárkórótól és a szőrös betyárkórótól

A három gyakori gyomos betyárkóró megkülönböztetésének legmegbízhatóbb terepi jegye az, hogy mennyire látszanak a sugárvirágok az apró virágfejek szélén. A Jepson eFlora, a Kaliforniai Egyetem kaliforniai flórája az Erigeron sumatrensist 0-0,3 mm hosszú sugárvirágúnak írja le, olyan rövidnek, hogy alig állnak ki a körülvevő murvalevelek mellett, és minden fej tompa krémszínű vagy zöldes gombnak tűnik, nem százszorszépnek. Az Erigeron canadensis, a betyárkóró, valamivel hosszabb, látványosabb fehér sugarakat mutat, az Erigeron bonariensis pedig közelebb áll a sumatrensishez. A szőrözöttség egy második nyom: a Jepson szerint az Erigeron sumatrensis murvalevelei populációtól függően a csupasztól a sűrűn simán vagy elállóan szőrösig terjednek, az amúgy is egyenletesen szőrös szár és levélfelület mellett.

A szár, a levelek és a virágfejek közelről

Az érett növény egyetlen felálló szárként nő, általában az alapjától jóval magasabbra el nem ágazik, ott pedig keskeny, megnyúlt ágcsoportra oszlik, amely több száz kis virágfejet hordoz, ez az alak inkább egy karcsú tűlevelű fához hasonlít, mint kerek cserjéhez. Az alsó levelek keskenyen lándzsásak vagy fordítottan lándzsásak és fogasak; a szárban feljebb a levelek egyre keskenyebbek, kisebbek és szinte nyeletlenek, ami könnyen látszik, ha egy szárat tövétől a csúcsáig végigsimítasz. A Jepson eFlora megjegyzi, hogy a termés, egy apró kaszat, ennél a fajnál halványbarna, halvány vörös erekkel, ez a részlet kézi nagyítóval akkor látszik, amikor a virágfejek magot értek, és bóbitájuk (pappus) miatt hófehéren bolyhosodtak.

Hol nő ma

Az őshonos Mexikótól a trópusi Dél-Amerikáig terjedő területén kívül ez a faj a megbolygatott talajok klasszikus pionírjaként viselkedik. A Royal Horticultural Society Guernsey fleabane néven listázza, és Nagy-Britanniában és Írországban nem őshonosnak jegyzi, egyike azoknak a helyeknek, ahol ma behurcolt gyomként bukkan fel, nem vadvirágként. Franciaország nemzeti biodiverzitás-leltára, az INPN is meghonosodottként rögzíti, a népies nevek között az Erigeron de Sumatra és a Vergerette de Sumatra szerepel, és dokumentál egy elismert hibridet az Erigeron canadensis és az Erigeron sumatrensis között, ahol a kettő ma átfed, ami jól mutatja, mennyire közeli rokonok és mennyire elterjedtek az eredeti területükön kívül.

Rövid életciklus, minden szezonban megismételve

Közeli rokonaihoz hasonlóan az Erigeron sumatrensis egynyáriként viselkedik: a növény magról csírázik, egyetlen meleg szezon alatt megnő, virágzik, magot érlel, majd elpusztul, és semmi sem marad utána, csak a talajban lévő magbank. Nincs nyugvó gyöktörzs vagy hagyma, amit ki kellene ásni, és nincs évelő tő, amit vissza lehetne vágni; minden ágyásban vagy kavicsos ösvényen idén jelen lévő növény az előző hónapokban oda hulló magból nőtt. Ez az egyszezonos szokás az oka annak is, hogy ilyen kiszámíthatatlanul bukkan fel: a már egyetlen szezonra csupaszon hagyott megbolygatott talajon is megtelepedik a szélhordta magból egy állomány, amely nyár végére úgy néz ki, mintha mindig is ott lett volna.

Mérgezőség és kezelés

Az Erigeron sumatrensis ezen a néven vagy a Conyza sumatrensis szinonimán sem szerepel az ASPCA mérgező és nem mérgező növényeket tartalmazó adatbázisában, így nincs ASPCA-feljegyzés, amely megerősítené vagy kizárná a macskákra, kutyákra vagy lovakra való mérgezőséget; ezt a hiányt ismeretlenként kezeld, ne biztonsági garanciaként. Erre a konkrét fajra az emberi bőr- vagy lenyelési mérgezőségről sem találtunk ellenőrzött adatot, ezért egy ismeretlen gyomnál a józan megközelítés a szokásos óvatosság: nagy állományok kihúzásakor viselj kesztyűt, különösen, ha a szőrös szárak és lombozat már kiszáradtak és törékennyé váltak, és ne engedd, hogy háziállat vagy gyerek rágja.

Gyakori hibák

A leggyakoribb hiba, hogy minden magas, szőrös, apró fehéres virágfejű gyomról azt hiszik, hogy betyárkóró, holott lehet Erigeron sumatrensis vagy Erigeron bonariensis is; a sugárvirágok és a levélszőrök kézi nagyítós megnézése megér egy plusz percet, mielőtt eldöntöd, hogyan irtsd, mert a tipikus kifejlett méret és az irtási tudnivalók a háromnál eltérnek. A második hiba, hogy egyetlen határozókönyv nevében bíznak: mivel a GBIF, a nemzeti flórák és a régebbi források az Erigeron és a Conyza között eltérően osztják fel a csoportot, a lelet GBIF által elfogadott névvel és az ott felsorolt szinonimákkal való összevetése elkerüli a zavart, amikor a másik nemzetség alatt írt tanácsokat olvasod.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A GBIF elfogadott tudományos neve erre a fajra Erigeron sumatrensis, még ha sok regionális flóra a Conyza sumatrensis szinonimát használja is. Koppints a válaszért
A GBIF az Erigeron sumatrensis Retz. nevet fogadja el; a Conyza sumatrensis (Retz.) E.Walker ugyanazon bázisnév későbbi kombinációja, amelyet a két nemzetséget szétválasztó flórák még használnak.
A „sumatrensis” fajnév a növény valódi délkelet-ázsiai őshonos területét tükrözi. Koppints a válaszért
A Plants of the World Online az őshonos területet Mexikótól a trópusi Dél-Amerikáig jelöli; a név egy Szumátrán gyűjtött példányról ered, ahol a növény 1788-as leírásakor már meghonosodott.
Az Erigeron sumatrensisnek feltűnő, jól látható fehér sugárvirágai vannak, mint egy tipikus kerti százszorszépnek. Koppints a válaszért
A Jepson eFlora szerint a sugárvirágok csak 0-0,3 mm hosszúak, annyira kicsik, hogy alig látszanak a murvalevelek mellett, ellentétben a rokon Erigeron canadensis jobban látható sugaraival.
Az ASPCA az Erigeron sumatrensist mérgezőnek sorolja macskákra és kutyákra. Koppints a válaszért
A faj sem Erigeron sumatrensis, sem Conyza sumatrensis szinonima néven nem szerepel az ASPCA mérgező és nem mérgező növényeket tartalmazó adatbázisában.
Az Erigeron sumatrensis Nagy-Britanniában és Írországban őshonos. Koppints a válaszért
A Royal Horticultural Society nem őshonosnak jegyzi Nagy-Britanniában és Írországban; ott behurcolt, meghonosodott gyom, mint sok más régióban az őshonos, Mexikótól a trópusi Dél-Amerikáig terjedő területén kívül.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények