Ugrás a tartalomra
Közeli kép a Pinus strobus lombozatáról: a simafenyőt jellemző, ötös kötegekbe fogott puha, kékeszöld tűk
Fotó: James St. John (CC BY 2.0)
5 perc olvasás

Simafenyő

Pinus strobus

Család · Pinaceae

A Pinus strobus Észak-Amerika keleti részének legmagasabb tűlevelűje: kötegenként öt puha tű, gyors növekedés, és egy ormányos, amely a csúcsot pusztítja.

Könnyű Teljes napsütéstől enyhe árnyékig Begyökeresedésig rendszeres öntözés, utána az átlagos csapadékot tűri, de a hosszan tartó szárazságot nem Az ASPCA nem értékelte; a mérgezőség nem megállapított

Pinus strobus

Növényprofil

  • ÖntözésKevésÖntözés 10 naponta
  • FénykitettségTűző nap
  • Ideális hőmérséklet-37–35 °C
  • Télállósági zónaUSDA 3–8

Növekedés

Család
Pinaceae
Életciklus
Évelő
Növekedési sebesség
7/10
Kifejlett méret
1500–3000 cm
Terjedelem
600–1200 cm
Szaporítás
  • Mag
  • Oltás

VirágzásSzélporozta toboztermések tavasszal; a magtobozok két tenyészidőszak alatt érnek és nyílnak ki

Nyugalmi időszakörökzöld; télen a növekedés szünetel, a tűk egész évben megmaradnak

Kifejlődési időa teljes magasságot sok évtized alatt éri el; takaróként 10-15 éven belül hatékony

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
homok, vályog, homokos vályog
Sós talaj
Nem tűri
Szárazságtűrés
Nem

Fény és elhelyezés

Származás
Kanada középső és keleti része az Egyesült Államok északi-középső és keleti részéig
Hová tedd
  • nyílt gyep vagy parkterület
  • szélfogó sor
  • erdőszél magas árnyékkal
  • takarás az utaktól távol

Biztonság

Mérgezőség
Az ASPCA nem értékelte; a mérgezőség nem megállapított
Háziállatbarát
Nem

Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Pinus strobus L.Plants of the World Online (Kew): Pinus NC State Extension Gardener Plant ToolboPenn State Extension: simafenyő, egy törPenn State Extension: fehér fenyő ormány

A faiskolai cserépből kivett fiatal Pinus strobus megtévesztő: lassúnak és bokrosnak tűnik, majd amint megtelepszik, évi 30-60 cm új növekedést hoz, és ehhez illő helyet kér. Az árulkodó jel, hogy a valódi simafenyő áll előtted, nem a mellette gyakran árult két- vagy háromtűs fenyők egyike, a tűköteg: kötegenként öt puha, kékeszöld tű, az egyetlen fenyő a Sziklás-hegységtől keletre, amelynek ennyi van. Adj neki savanyú, jó vízelvezetésű talajt és teljes napsütést, és a valódi döntések azok lesznek, hogy hová tegyél egy fát, amely a legtöbb kerti ágyásnál nagyobbra nő, és hogyan különböztesd meg a normális őszi tűhullást a valóban fenyegető betegségektől.

Hol nő és milyen magasra

A Pinus strobus a Plants of the World Online szerint Kanada középső és keleti részétől délre, az Egyesült Államok északi-középső és keleti részén át őshonos, Új-Fundlandtól és Manitobától az Appalache-hegységen át Georgiáig. Ez a terület legmagasabb őshonos tűlevelűje: a termesztett fák általában 15-24 m-esre nőnek 6-12 m terjedelemmel, a jó talajon szabadon álló példányok pedig hosszú élet alatt a 30 m-t is meghaladhatják, a North Carolina State Extension növényadatbázisa szerint. A növekedés tűlevelűhöz képest gyors, ezért a takarónak vagy szoliternek ültetett fának egy-két évtizeden belül minden oldalon 6-12 m szabad hely kell, nem az az ültetéskor bőkezűnek tűnő 3 m-es távolság.

Hely és fény

A napi hat vagy több óra teljes napsütés adja a legsűrűbb, legpiramisszerűbb növekedést; a két-hat óra árnyékot tűri, de a korona kinyílik és a fény felé dől. Ez nem utcai fa és nem belső udvari szoliter: a simafenyő nem tűri a légszennyezést, a síkosságmentesítő só permetét és a tömörödött városi talajt, mindezt a North Carolina State Extension dokumentálja. A szélnek kitett dombtető szintén rossz választás, az érett fák hajlamosak a szél- és jégkárra, mert a fa puha, és a korona fogja a szelet; az uralkodó viharoktól némileg védett hely sokkal jobban megtartja az alakját az évtizedek során.

Talaj, öntözés és tápanyag

A nedves, jó vízelvezetésű, 6,0 alatti savanyú pH-jú homokos vályog az a mérce, amelyhez ezt a fajt mérik, és meszes vagy lúgos talajon nem virul, akármennyi műtrágyát adsz. Az újonnan ültetett példányokat mélyen és következetesen öntözd az első két tenyészidőszakban, amíg a gyökérzet megtelepszik; a begyökeresedett fák az átlagos csapadékot és a rövid száraz időszakokat elviselik, de vékony, szárazságra hajlamos talajon forró nyáron látványosan hanyatlanak. Egy begyökeresedett fán, ésszerű talajban, hagyd ki a rendszeres trágyázást: az évente lebomló mulcsgyűrű több nitrogént ad, mint amennyire a legtöbb fiatal fenyőnek szüksége van, és távol tartja a fűnyíró és a szegélynyíró okozta sérüléseket a sekély gyökérnyaktól, ami a fiatal fák sokkal gyakoribb pusztítója, mint bármilyen tápanyaghiány.

Növekedési forma, metszés és az árbocfenyő öröksége

Magára hagyva a fiatal fa rendezett ágörvökben nő, évente egy új szinttel, ezért a földről az örvök megszámlálása durva módja egy fiatal simafenyő korának megbecsülésére. Az ebből adódó egyenes, egyenletes törzs tette ezt a fajt a gyarmati Új-Angliában a Királyi Haditengerészet kedvelt árbocfájává: a földmérők a legmagasabb fákat a Király Széles Nyilával jelölték meg, hajóépítésre fenntartva, és az ebből fakadó neheztelés közvetlenül hozzájárult olyan eseményekhez, mint az 1772-es Pine Tree Riot. Ugyanezt az egyetlen vezérhajtást ma is érdemes védeni. Soha ne vágd le a vezérhajtást a magasság szabályozására, mert több versengő csúcsot és tartósan torz koronát eredményez; ehelyett, ha sűrűbb, kompaktabb növény a cél, a tavaszi gyertyákat rövidítsd nagyjából a felére, mielőtt a tűk kinyílnak.

A tűhullás értelmezése: normális vagy betegség

Minden ősszel az egészséges Pinus strobus lehullatja a legidősebb tűörvét, jellemzően a két évvel korábbi növekedést, ezért a korona belseje felé szeptemberben és októberben jelentkező sárguló és barnuló tűhullám normális rendfenntartás, nem tünet. Ami nem normális, az az új, idei tűkön induló barnulás, vagy a gyantafolyással és besüppedő kéreggel párosuló tűvesztés. Ezek a fehér fenyő tűbetegségnek nevezett gombás tűbetegségek valamelyikére utalnak, amelyet a Penn State Extension a nedvesebb tavaszi időjáráshoz köt, a tünetek gyakran csak a fertőzés utáni évben jelentkeznek.

Kártevők és betegségek, amelyek valóban fenyegetik

A fehér fenyő hólyagos rozsdája, amelyet a Cronartium ribicola okoz, a betegség, amelyre figyelni kell: a ciklus lezárásához közeli ribiszke vagy egres (Ribes) gazdanövényre van szüksége, narancssárga spóratömegeket és besüppedő rákos sebeket hoz a törzsön és az ágakon, és több év alatt körbegyűrűzheti és elpusztíthatja a fát. A fehér fenyő ormányosa a fiatal fákra közvetlenebb veszély: a lárvák minden tavasszal lefelé fúrják magukat a vezérhajtás kérge alatt, körbegyűrűzik és elpusztítják, ami a klasszikus, hervadt, kampós „pásztorbot” csúcsot okozza, amelyet a Penn State Extension leír; a fa általában újra egyetlen új vezérhajtásra nevelhető, ha az elhalt csúcsot gyorsan eltávolítod. A Caliciopsis-rák, olykor a fehér fenyő háncspajzstetűvel együtt, újabb és kevésbé ismert probléma, amely a törzs helyett az ágak mentén gyantafolyós mélyedésekként jelenik meg.

Gyakori hibák

A két hiba, amely a legtöbb sikertelen ültetést magyarázza: olyan helyre ültetni a fát, ahová a téli útisó sodródik, és nehéz agyagra vagy mészkőből származó lúgos talajra ültetni, és azt várni, hogy a mulcs egyedül megjavítja a pH-t. Szoros harmadik a helyét kinőtt fa csúcsának levágása, ahelyett hogy elfogadnád, hogy ez sosem volt kiskerti tűlevelű; a csúcsnyesés csak gyenge, viharra hajlamos pótvezérhajtások csomóját eredményezi. A sort az zárja, ha a kétéves belső tűk normális őszi hullását betegségnek nézed, és emiatt permetezed vagy kivágod az egyébként egészséges fát.

Természetvédelmi érték és mérgezőség

Az ASPCA nem sorolja fel kifejezetten a Pinus strobust a mérgező vagy nem mérgező növénybejegyzései között, így a macskákra, kutyákra vagy lovakra vonatkozó mérgezőség nem megállapított, nem pedig igazoltan biztonságos. Jól dokumentált viszont a vadvilági értéke: a North Carolina State Extension megjegyzi, hogy a magjai mókusokat, nyulakat és madarakat táplálnak, a kérgét tarajos sülök és hódok rágják, a lombozat pedig az Imperial Moth (Eacles imperialis) nevű lepke lárváinak ad otthont, így az érett simafenyő az egyik legproduktívabb fa egy félvad kerti szegélyhez vagy erdőültetvényhez.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A simafenyő tűi ötös kötegekben nőnek. Koppints a válaszért
A Pinus strobus az egyetlen fenyő a Sziklás-hegységtől keletre, amelynek kötegenként öt puha, kékeszöld tűje van, ez a felismerés leggyorsabb módja.
Normális, hogy az egészséges simafenyő minden ősszel lehullatja a kétéves belső tűit. Koppints a válaszért
A legidősebb tűörv minden szeptemberben vagy októberben megsárgul és lehull. Az új, idei tűkön lévő barnulás az, amiért aggódni kell.
A simafenyő jól tűri az útisót és a lúgos talajt. Koppints a válaszért
A faj nem tűri a síkosságmentesítő sót, a légszennyezést és a lúgos talajt; savanyú, jó vízelvezetésű talajt kér a sózott utaktól távol.
A fehér fenyő ormányos kártétele a fa tetején hervadt, kampós „pásztorbot” csúcsként jelentkezik. Koppints a válaszért
Az ormányos lárvái minden tavasszal a vezérhajtás kérge alatt fúrnak, és körbegyűrűzik azt, ami a jellegzetes, begörbült, elhalt vezérhajtást okozza.
A Pinus strobus érett korában 10 m alatt marad, ezért kis kertbe is alkalmas. Koppints a válaszért
A termesztett fák általában 15-24 m-esre nőnek 6-12 m terjedelemmel, a szabadon álló fák pedig a 30 m-t is meghaladhatják, ami a legtöbb kis kerthez túl nagy.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények