Ugrás a tartalomra
Közeli kép egy Ulmus pumila ágáról, kicsi, kétszeresen fűrészes, aszimmetrikus levelekkel, lágy zöld kerti háttér előtt
Fotó: Tournasol7 (CC BY 4.0)
6 perc olvasás

Turkesztáni szil

Ulmus pumila

Család · Ulmaceae

A turkesztáni szil gyorsan 15-21 m magasra nő, tűri a szárazságot és a szegény talajt, de törékeny fája könnyen törik, és agresszíven önmagától vet.

Könnyű Teljes nap, naponta 6+ óra A begyökeresedés után szárazságtűrő; mély öntözés csak az első egy-két szezonban Az ASPCA nem értékelte; a mérgező hatás nem meghatározott

Ulmus pumila

Növényprofil

  • ÖntözésKevésÖntözés 12 naponta
  • FénykitettségTűző nap
  • Télállósági zónaUSDA 4–9

Növekedés

Család
Ulmaceae
Életciklus
Évelő
Növekedési sebesség
8/10
Kifejlett méret
1500–2130 cm
Terjedelem
1070–1520 cm
Szaporítás
  • Mag

VirágzásFeltűnésmentes zöld vagy vöröses virágfürtök tavasszal, márciustól májusig, a levelek előtt

Nyugalmi időszaklombhullató, télen csupasz, feltűnő fényes fekete rügyekkel

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
agyag, vályog, homok, sekély köves talaj
Szárazságtűrés
Igen

Fény és elhelyezés

Származás
Közép-Ázsia Dél-Szibériáig és Koreáig (POWO)
Hová tedd
  • Szélfogó vagy védősáv sor
  • Nagy nyílt udvar vagy szántószél, építményektől távol
  • Zavart vagy rekultivációs területek szegény talajjal

Biztonság

Mérgezőség
Az ASPCA nem értékelte; a mérgező hatás nem meghatározott
Háziállatbarát
Nem

Invazív fajSzél terjesztette magokból nagy telepeket alkot, és az Egyesült Államok egyes államaiban invazívnak tekintik (NC State Extension)

Adatok forrásaUlmus pumila L., GBIF Backbone TaxonomyUlmus pumila L., Plants of the World OnlUlmus pumila (turkesztáni szil, kínai szUlmus pumila L., USDA PLANTS DatabaseTurkesztáni szil, NDSU Extension

Az Ulmus pumila, a turkesztáni szil az amerikai és az angol szil gyors, szívós és hírhedten rakoncátlan rokona. A GBIF alaptaxonómiája elfogadja ezt a nevet, a Kew-i Plants of the World Online pedig őshonos területét Közép-Ázsiáig, Dél-Szibériáig és Koreáig vezeti vissza, bár a védősávok százéves telepítése szinte minden mérsékelt övi vidékre elvitte. Az NC State Extension a kifejlett példányt 15-21 m magasnak és 11-15 m szélesnek írja, gyors ütemben elérve, ami egykor kedvelt szélfogófává tette, mielőtt a gyengeségei világossá váltak. Aki most ültetett egyet, vagy ingatlanon örökölt, annak előre tudnia kell az árát: szinte semmi nem öli meg ezt a fát, de a fája törik, agresszíven önmagától vet, és nem az az árnyékadó fa, amelyet a legtöbben elképzelnek, amikor a szil szót hallják.

A fa, amely kinövi a vendégszeretetet

A méret az első tervezési döntés, nem utógondolat. Az NC State Extension kifejlett magasságként 15-21 m-t, terjedelemként 11-15 m-t ad meg, néhány évtizeden belül elérve a gyors növekedési ütemnek köszönhetően. Ennek a váza alakú koronának nyílt terület kell: egy kocsibehajtó, egy alap vagy egy szennyvízcsatorna 6-9 m-en belül előbb-utóbb olyan gyökerekkel és árnyékkal fog szembesülni, amelyekre nem volt felkészítve. Az NDSU Extension nyíltan megmondja, hogy a faj a szívóssága és gyorsasága ellenére már nem ajánlott otthoni tájképbe, éppen mert azok a tulajdonságok, amelyek megkönnyítik a megtelepedését, nehézzé teszik a vele való együttélést, ha kifejlődött. A szántók szélén ma is jól végzi a szélfogó feladatot; háznál álló egyedi példányként viszont általában az a fa lesz, amelynek eltávolításáért a háztulajdonosok később fizetnek.

Honnan származik, és miért terjedt el

A POWO által elfogadott terület az Ulmus pumilára Közép-Ázsia Dél-Szibériáig és Koreáig, hideg telű, száraz nyarú kontinentális éghajlat, amely megmagyarázza a fa mindkét szélsőség iránti tűrőképességét. A tizenkilencedik század végén érkezett Észak-Amerikába faiskolai állományként, és a Dust Bowl korszakban erőteljesen népszerűsítették védősávokhoz, mert gyorsan nő szegény, száraz talajon, ahol alig más tud megtelepedni. Az NC State Extension ma nagy telepeket alkotónak, és egyes államokban invazívnak tartottként sorolja fel, mert egyetlen fa minden tavasszal szél szállította, szárnyas magokkal árasztja el a környező talajt. Rutinszerűen összetévesztik az igazi kínai szillel, az Ulmus parvifoliával is, amely ősszel, nem tavasszal virágzik és hullatja a magot, és simább, márványos kérge van; a két fajt a faiskolák gyakran ugyanazon a köznapi néven hibásan címkézik.

Talaj és ültetés: ott virul, ahol alig más

Az NC State Extension az agyagot, a vályogot, a homokot és még a sekély köves talajt is elfogadhatónak tartja, jó vízelvezetéssel vagy alkalmanként száraz talajon, és éppen ezért ültették a prérikre egykor. A teljes nap az egyetlen szigorú követelmény; a hat vagy több óra közvetlen fény sűrűn tartja a koronát, nem hagyja gyérre és ferdére nőni. Ültess gyökérmeztelen vagy konténeres anyagot a nyugalmi időszakban, tavasszal vagy ősszel, és hagyd ki a talajjavítást, amelyet más fák értékelnek: az ültetőgödör dúsítása arra ösztönzi a gyökereket, hogy körbe nőjenek, ahelyett, hogy az őshonos talajba hatolnának, amelyet ez a fa kihasználni készült. Mivel a magoncok maguktól megjelennek, ahol egy lependék csupasz talajra esik, a legtöbb ingatlanon talált turkesztáni szilt soha nem ültettek szándékosan, és általában ezt a spontán növekedést kell kezelni.

Öntözés: szárazságra épült, nem látványra

Az NDSU és az NC State Extension egyaránt nagyon szárazságtűrőnek és a szegény termőhelyekhez alkalmazkodottnak írja le a fajt, így az újonnan ültetett fának csak az első egy-két vegetációs időszakban kell rendszeres víz, amíg a gyökerek az eredeti gyökérlabdán túl megerősödnek. Utána a pótlólagos öntözés ritkán szükséges, kivéve valódi hosszan tartó szárazságot, és a már szegény talajon a túlöntözés többet árt, mint használ, mert a sekély felszíni gyökerek növekedését ösztönzi, amelyek később burkolatokat és kaszálósávokat emelnek meg. Ez nem olyan fa, amely úgy jutalmazza a tápozási és öntözési rutint, mint egy gyümölcsfa vagy egy szegélycserje; az egész előnye az, hogy túlél azon, amit egy száraz kontinentális sztyepp ad, és ha elkényeztetett dísznövényként kezeled, azzal többnyire csak a gyenge növekedést gyorsítod, amely az ágtörések mögött áll.

Milyen gyakran öntözd a(z) Turkesztáni szil növényedet

, csésze
minden , nap
📅 ,

A törékeny fa problémája

A faj meghatározó gyengesége a fa, nem a betegség. Az NDSU Extension egyszerűen úgy írja le, mint törékeny, töréshajlamos fát, az NC State Extension pedig a gyenge ágakat és a rendetlen termetet sorolja fel főbb problémái közt. A gyors növekedés széles, gyenge rostot termel, ezért a viharok, a jég és még a hétköznapi szél is rendszeresen ledobja az ágakat, néha nagyokat, kevés előjellel. Az első öt-tíz évben végzett nevelő metszés, a versengő vezérhajtások és a szűk, beágazott kérgű összenövések eltávolítása, amíg az ágak még kicsik, többet tesz a későbbi töréseket megelőzően, mint bármennyi korrekciós metszés egy kifejlett fán. Ha a turkesztáni szil kifejlett, kezeld az ágvesztést rutin karbantartásként, nem alkalmi viharutáni takarításként, és tartsd a parkolót, az ülőhelyet vagy az építményeket a lombkorona alól távol.

Szillevélbogár és más rovarok

Az NC State Extension a szillevélbogarat sorolja fel a legkövetkezetesebb kártevőként, amelynek kifejlett egyedei és lárvái nyáron csontvázzá rágják a leveleket, amíg az erősen megrágott lombkorona már jóval ősz előtt megperzseltnek és ritkának nem látszik. Ugyanez a forrás hozzáteszi a fúrókat, a levélaknázókat, a fűrészlegyeket, a molytetveket és a pajzstetveket, több rovart, mint a legtöbb más tájképi fa vonz. Egyik sem öli meg jellemzően a beállt példányt, de a bogarak által lerágott lombkorona júliusban elég gyakori ahhoz, hogy ne tévesszék össze betegséggel vagy szárazságstresszel. A szezon elején végzett kéregkötözés ésszerű első évi védekezést ad olyan fán, amely elég kicsi a kezeléshez; kifejlett példánynál ennek a nyomásnak a nagy részét egyszerűen eltűrik.

Szilfavész-ellenállás és annak határai

A turkesztáni szil egyetlen valódi előnye az amerikai és az angol szillel szemben a szilfavésszel szembeni ellenállás, nem immunitás, és törzsanyagként használták az ellenállás átadására hibrid szilfajtákba. Az egyes fák még így is különböznek: némelyik gyorsan elhervad és elpusztul, mások évekig hordozzák a gombát minimális hanyatlással. Az NC State Extension más problémákat is jelez, amelyekre a faj valóban fogékony, köztük a háncsnekrózist, különféle hervadásokat, rothadásokat és rákokat, valamint a bakteriális nedves szívfát, amely sötét, nedves elszíneződéssel csíkozza a kérget, ami csúnya, de önmagában általában nem végzetes. A fiatal kéreg világos szürkésbarna, szabálytalan barázdákkal; a kifejlett kéreg sötétszürkére válik sekély árkokkal, és gyakran nedves szívfa-csíkozást hord.

Miért távolítják el újra és újra

A legtöbb turkesztáni szil eltávolítását nem egyetlen drámai probléma, hanem a kisebbek felhalmozódása váltja ki: minden vihar után egy lehullott ág, minden júliusban egy bogarak által rágott lombkorona, minden tavasszal minden virágágyásban és ereszcsatornában felbukkanó magoncok, és az évtizedek alatt egy szennyvízcsőbe vagy alapba tört gyökerek. Az NDSU Extension következtetése, hogy a faj a gyorsasága és szívóssága ellenére már nem ajánlott ültetésre, két nemzedéknyi háztulajdonos tapasztalatát tükrözi, akik a védősávok korszaka után éltek ezekkel a kompromisszumokkal. A gyakori hiba az, hogy szándékosan ültetnek egyet gyors takaróként, anélkül hogy számolnának azzal, mivé válik húsz év múlva egy 18 m-es, törékeny fájú, bőségesen magot hozó fa. Ha már egy meg van telepedve, a reálisabb terv a helyben kezelés: a spontán magoncok gyors eltávolítása, a gyenge ágak ritkítása, amíg kicsik, és a gyülekezőhelyek távol tartása a kifejlett lombkorona alól, ahelyett, hogy azt várnád, hogy lassabb, keményebb lombos fa módjára viselkedik.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A turkesztáni szil nagyon ellenálló a szilfavésszel szemben, és soha nem pusztul el tőle. Koppints a válaszért
Az NC State Extension megjegyzi, hogy ellenálló, nem immunis: néhány fertőzött fa még így is gyorsan elhervad és elpusztul, mások évekig tűrik a gombát.
A turkesztáni szil a legtöbb tájképi fánál jobban tűri a szárazságot és a szegény, köves talajt. Koppints a válaszért
Az NC State és az NDSU Extension egyaránt nagyon szárazságtűrőnek és az agyaghoz, homokhoz, vályoghoz, sőt a sekély köves talajhoz alkalmazkodottnak tartja.
A fa legnagyobb szerkezeti gyengesége a törékeny fa, amely viharban és szélben törik. Koppints a válaszért
Az NDSU Extension a fát törékenynek és töréshajlamosnak írja le, ez a fő oka annak, hogy a fajt már nem ajánlják ültetésre.
Mivel olyan gyorsan nő, a turkesztáni szilt fiatalon ritkán kell metszeni. Koppints a válaszért
Az első öt-tíz évben végzett nevelő metszés, amely eltávolítja a gyenge, beágazott kérgű ágösszenövéseket, megelőzi a későbbi súlyos ágtöréseket, mert maga a fa gyenge.
A kínai szil és a turkesztáni szil ugyanaz a fa, és csak a leveleikben különböznek. Koppints a válaszért
Különböző fajok, amelyeket gyakran ugyanazon a köznapi néven kevernek össze: az igazi kínai szil (Ulmus parvifolia) ősszel virágzik és hoz magot, simább, márványos kéreggel, a turkesztáni szil viszont tavasszal virágzik és hoz magot.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények