Japán kamélia
Camellia japonica
Család · Theaceae
A Camellia japonica savanyú talajt, esővizet a kemény csapvíz helyett, fagy után reggeli naptól védett helyet és az utolsó virág elnyílása utáni metszést kér.
Camellia japonica
Növényprofil
- ÖntözésSokÖntözés 7 naponta
- FénykitettségKözvetett fény
- Télállósági zónaUSDA 7–9
Növekedés
- Család
- Theaceae
- Életciklus
- Évelő
- Növekedési sebesség
- 3/10
- Kifejlett méret
- 300–400 cm
- Terjedelem
- 150–300 cm
- Virágzás
- Nagy, magányos virágok, késő télen, kora tavasz felé
- Szaporítás
- Dugvány
- Bujtás
Nyugalmi időszakÖrökzöld, valódi téli nyugalmi időszak nélkül
Kifejlődési időSok év kell a teljes méret eléréséhez; lassan nő és lassan eredő
Talaj és éghajlat
- Talaj pH-ja
- pH 5.5–6.5
- Talajtípusok
- vályog
- Szárazságtűrés
- Nem
Fény és elhelyezés
- Hová tedd
- Általában nem nevelik szobában; kültéri ágyásba és nagy edénybe való
- Hideg széltől védett részleges árnyék
- Téli fagy után a közvetlen reggeli naptól távol
- Nagy edény savanyú, jó vízelvezetésű virágfölddel (rododendronföld)
SzármazásKína (Santung, Kelet-Csöcsiang), Korea (Cshedzsu), Japán középső és déli része Tajvanig
Biztonság
- Mérgezőség
- MacskákBiztonságos
- KutyákBiztonságos
- LovakBiztonságos
Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Camellia japonicPlants of the World Online (Kew): CamellASPCA: mérgező és nem mérgező növények, NC State Extension Gardener Plant ToolboClemson HGIC: CamelliaRHS Growing Guide: How to Grow Camellias
A faiskolából frissen hazahozott Camellia japonica, fényes levelekkel és gyakran már virágbimbókkal, szinte mindennél jobban két dologra vágyik: savanyú talajra, amely nyár végén sem szárad ki, és olyan helyre, amely a fagyos időszak kezdetétől védve van a közvetlen reggeli naptól. Ha az egyiket kihagyod, a növény életben marad ugyan, de duzzog: tucatszám dobja le a ki nem nyílt bimbókat, vagy megégeti vastag, sötétzöld leveleit a fagyból felengedő szélükön. Lassan növő cserje, a legtöbb évben csak keveset hajt, ezért a rossz helyre ültetett fiatal növény inkább több szezonig tér magához, mintsem hogy a következő tavasszal egyszerűen újrakezdené. Ha az elhelyezést és a talajt eltalálod, a jutalom egy olyan cserje, amely egész évben megtartja fényes lombját, és a kerti naptár leghidegebb hónapjaiban nyitja nagy, viaszos virágait.
Kína, Korea és Japán őshonos faja
A GBIF az elfogadott nevet Camellia japonica L. alakban rögzíti, a teafélék (Theaceae) családjában, a Plants of the World Online pedig Kína (Santung és Kelet-Csöcsiang), Korea Cshedzsu szigete, valamint Japán középső és déli része, egészen Tajvanig terjedő őshonos areáját jelöli meg. A régebbi botanikai irodalom néha Thea japonica néven tárgyalta, hiszen a kamélia és a tea egy családba tartozik, a faiskolák pedig ma is japán kamélia, közönséges kamélia vagy egyszerűen kamélia néven árulják: ez a növény adta az egész nemzetségnek a közönséges nevét. Japánban, majd később Európában és az amerikai Délen évszázados nemesítés hatalmas választékot hozott létre elnevezett fajtákból, így a kerti cserje mögött álló egyetlen vad fajt könnyű szem elől téveszteni.
Savanyú talaj, esővíz a csapvíz helyett
Az észak-karolinai NC State Extension a célértéket enyhén savanyú, 5,5-6,5 közötti pH-ban adja meg, szerves anyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajban; ha a pH a semleges vagy afölötti érték felé tolódik, a gyökerek elveszítik a vasfelvétel képességét, ami sápadt, sárguló új levelekben mutatkozik meg. A Royal Horticultural Society egy olyan részletet is hozzátesz, amely a kemény vizű vidékek kertészeit szokta meglepni: a csapvíz gyakran annyira lúgos, hogy egy szezon alatt a savanyú közeget visszatolja a semleges felé, ezért az edényekhez és az újonnan ültetett példányok kézi öntözéséhez a gyűjtött esővíz a biztonságosabb választás. Ültetéskor komposztált fenyőkérget, lombföldet vagy zsákos, savanyú virágföldet dolgozol a talajba, majd utána 5-8 cm vastagon mulcsozol, a savanyúságot és a nedvességet is ott tartod, ahol a növénynek szüksége van rájuk.
Védelem a fagy utáni reggeli naptól
Az NC State Extension a fajt részleges árnyékra, napi nagyjából két-hat óra közvetlen napfényre minősíti, és az NC State, valamint az RHS egyaránt egyetlen elhelyezési hibát emel ki mindenekfelett: a keleti fekvésű helyet, amely fagyos éjszaka után közvetlen reggeli napot kap. Az árnyékban lassan felengedő virágbimbók és levélszövetek épen maradnak; ugyanezt a szövetet a gyors reggeli nap túl hamar olvasztja fel, a sejtfalak megrepednek, és barna, összeomlott foltok maradnak a leveleken és a bimbókon, amelyek előző este még tökéletesen egészségesnek látszottak. A magasabb fák adta szűrt árnyék, vagy az északi és keleti oldalon fal vagy sövény mögötti védett hely elkerüli a problémát anélkül, hogy megvonná a növénytől a jó virágzáshoz szükséges fényt; az RHS ugyanezért a hideg, kiszárító széltől védett helyet is ajánl.
Öntözés és tápanyag-utánpótlás az év során
Bármelyik évszakban a talajnak egyenletesen nedvesnek kell maradnia, anélkül, hogy vizenyőssé válna. Az NC State Extension pontosan megnevezi a legnagyobb tétű időszakot: az augusztusi és szeptemberi szárazság, éppen amikor a következő tavasz virágbimbói kialakulnak, az egyik fő oka annak, hogy a cserje a következő évben nem virágzik. A tavaszi hajtáslökettől nyár közepéig adj kevés, savanyú talajt kedvelő növényekhez való tápot; az RHS egyenesen fogalmaz a határidőről: július vége után ne tápláld a kaméliákat, mert a késői, puha hajtásnövekedés versenyez a bimbóképződéssel, és azt eredményezheti, hogy a bimbók kinyílás helyett lehullanak.
Miért hullanak le a bimbók kinyílás előtt
Némi bimbóhullás normális: a kamélia rendszeresen több bimbót köt, mint amennyit ki tud nyitni, és a felesleget magától ledobja. Ezen túl a Clemson HGIC és az NC State Extension minden évben ugyanarra a pár kiváltó okra mutat rá: késő nyári alulöntözés, túlöntözés és vizenyős gyökerek, nagy hőingadozás, valamint az őszi vagy tavaszi szokatlanul meleg idő, amely a bimbók rovására puha új hajtásokat fakaszt. Az egyébként egészséges, de a bimbóit többnyire mégis eldobó növény általában a tavalyi nyár öntözéséről üzen, nem betegségről; mielőtt a legrosszabbra gondolnál, nézd meg a mulcsot és a talajnedvesség korábbi alakulását.
Metszés közvetlenül az utolsó virág elnyílása után
A Camellia japonica a jövő évi virágbimbókat az aktuális évi vesszőkön hozza, ezért a metszés ideje közvetlenül a virágzás vége után van, mielőtt az új hajtás megfásodik, a Clemson HGIC szerint nagyjából február közepétől május elejéig, éghajlattól és fajtától függően. Könnyű formázás és a virágzat eltávolítása bármikor mehet, amikor sérült fát kell kivágni, de az év későbbi szakaszában végzett erős visszametszés a nemkívánatos növekedéssel együtt a következő tavasz bimbóit is lenyesi. A kifejlett növény jól tűri az erős metszést, és megbízhatóan újrahajt a régi fából, ezért egy elburjánzott, megnyúlt kamélia egy-két szezon alatt újra formába hozható a növény elvesztése nélkül.
Kamélia szirombetegség
A University of California IPM szerint a Camellia japonica a faj, amely a legfogékonyabb a Ciborinia camelliae gomba okozta szirombetegségre. A szirmokon apró barna foltok jelennek meg, és napokon belül addig terjednek, amíg az egész virág megbarnul és összeesik, a sötétebb erek hálózatos mintázatban kiemelkednek, ez a legvilágosabb jel arra, hogy megkülönböztesd a betegséget a hagyományos hidegkártól vagy a természetesen lehulló öreg virágoktól. A gomba kemény, fekete szklerócium formájában a növény alatti talajban és mulcsban telel át, és minden virágzási szezonban csésze alakú apotéciumokból bocsátja ki a spóráit; a spórák csírázásához nedves szirmok kellenek, ezért a betegség esős virágzási időszakokban terjed a leggyorsabban. A fő védekezés a higiénia: a virágzási szezonban szedd fel és dobd a szemétbe a lehullott szirmokat és virágokat, ne komposztáld őket, évente cseréld a mulcsréteget friss anyagra, és a nyitott virágok idején kerüld a felülről öntözést.
Nem mérgező a kisállatokra, de lassú megtérülésű befektetés
Az ASPCA a közönséges kamélliát nem mérgezőnek minősíti macskákra, kutyákra és lovakra, ami megkülönbözteti sok más savanyú talajt kedvelő kerti cserjétől, például az azáleától és a rododendrontól, amelyekre figyelmeztetés vonatkozik éppen azért a fajta ártatlan rágcsálásért, amelyre egy kíváncsi kisállat vetemedik. Ez valódi ok arra, hogy ösvény vagy a kedvenc pihenőhelye közelébe ültesd, ahelyett, hogy a szokásos óvatossággal körbekerítenéd. A kompromisszum a türelem: ez cserjéhez képest is lassan növő faj, ezért a talaj, az elhelyezés és az öntözés helyes megválasztásának hozadéka évek alatt gyűlik, nem egyetlen szezon alatt, az első egy-két évben elkövetett hibák pedig a fiatal növényt még több évre vissza tudják vetni.
Teszteld a növényismereteidet
Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.
A Camellia japonica savanyú talajban, nagyjából 5,5-6,5 pH-n érzi jól magát. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Ez a kamélia a teljes, árnyékolatlan nyári napot is károsodás nélkül elviseli, levélen és virágon egyaránt. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Az esővízzel való öntözés a kemény csapvíz helyett segít megőrizni a talaj savanyúságát az idők során. Koppints a válaszért ✓ Igaz
A kamélia kinyílás előtti bimbóhullása minden esetben gombás fertőzésre utal. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Az ASPCA szerint a Camellia japonica (közönséges kamélia) nem mérgező macskákra, kutyákra és lovakra. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Hírlevél
Évszakos tippek a növényeidhez
Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.
Köszönjük!
A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.
Források
A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások
- GBIF Backbone Taxonomy: Camellia japonica L.gbif.org
- Plants of the World Online (Kew): Camellia japonica L.powo.science.kew.org
- ASPCA: mérgező és nem mérgező növények, közönséges kaméliaaspca.org
- NC State Extension Gardener Plant Toolbox: Camellia japonicaplants.ces.ncsu.edu
- Clemson HGIC: Camelliahgic.clemson.edu
- RHS Growing Guide: How to Grow Camelliasrhs.org.uk
- UC IPM: Camellia Petal Blightipm.ucanr.edu
- Referenciaentitás : Wikidatawikidata.org

