Ugrás a tartalomra
Hedera helix (közönséges borostyán) fatörzsön kúszva: fiatalkori három-öt cimpás fényes zöld levelek és a kérgen rögzülő, léggyökeres csupasz szárak közelről
Fotó: kallerna (CC BY-SA 4.0)
7 perc olvasás

Közönséges borostyán

Hedera helix

Család · Araliaceae

A közönséges borostyán léggyökereivel tapad kéregre vagy falra, tíz év után virágzó felnőtt formára vált, és macskákra, kutyákra, lovakra mérgező marad.

Könnyű Szabadban teljes árnyéktól teljes napfényig, főleg árnyéktűrése miatt termesztik; lakásban erős, szórt fény kell a tarkázás megtartásához Szabadban megerősödve szárazságtűrő; lakásban hagyd, hogy a virágföld felső egy centimétere kiszáradjon az öntözések között (Clemson HGIC) Az ASPCA macskákra, kutyákra és lovakra mérgezőnek sorolja a borostyánt (hederagenin); a nedve emberen kontakt dermatitiszt is okozhat

Hedera helix

Növényprofil

  • ÖntözésKevésÖntözés 10 naponta
  • FénykitettségFélárnyék

Növekedés

Család
Araliaceae
Életciklus
Évelő
Növekedési sebesség
8/10
Kifejlett méret
20–3050 cm
Terjedelem
150–3050 cm
Szaporítás
  • Dugvány
  • Bujtás

VirágzásCsak a felnőtt, nem kúszó hajtások virágoznak: apró zöldessárga ernyők szeptembertől novemberig, majd télen érő fekete bogyók (RHS)

Nyugalmi időszakÖrökzöld; egész évben megtartja a lombját, valódi nyugalmi időszak nincs

Kifejlődési időA felnőtt, virágzó hajtások jellemzően nagyjából tíz év kúszás után jelennek meg (RHS)

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
agyag, vályog, homok
Szárazságtűrés
Igen

Fény és elhelyezés

Hová tedd
  • erős, szórt fény keleti vagy északi ablaknál
  • egy-két méterre a déli vagy nyugati ablaktól, a déli tűző naptól védve
  • teljes árnyéktól félárnyékig fák alatt vagy északi fekvésű falon
  • árnyékos kerítés vagy rácsozat, az ereszcsatornáktól és tetőgerinctől távol tartva
  • függőkosár vagy magas cserép, ahol a csüngő szárak lelóghatnak
  • díszítő keret vagy mohaoszlop, felnőtt fázisú dugványokból nevelve bokros, nem kúszó alakra

SzármazásEurópában, a Mediterráneumban és keleten Iránig őshonos (POWO); a mérsékelt égöv nagy részén meghonosodott és helyenként inváziós

Biztonság

Mérgezőség
  • MacskákMérgező
  • KutyákMérgező
  • LovakMérgező

Invazív fajAz Oregon State University Extension a csendes-óceáni északnyugat legrosszabb inváziós gyomnövényei közé sorolja a közönséges borostyánt: a madarak a bogyóit a vadon erdőibe viszik, ahol elnyomja az őshonos talajtakarókat, megakadályozza a fák magoncainak felújulását, és felkúszik a kifejlett fák koronájába

Adatok forrásaGBIF: Hedera helix L.POWO: Hedera helix L.ASPCA: mérgező és nem mérgező növények, RHS: Hedera (borostyán) termesztési útmuRHS: borostyán fákon és talajtakarókéntRHS: borostyán épületeken és kerítéseken

A közönséges borostyán (Hedera helix) ritkán érkezik meghívásra: egy indája becsúszik a kerítés alatt, vagy egy töredéke a szállított termőfölddel jön, és egy szezon alatt mászik, ami függőleges felületet csak talál. A GBIF az elfogadott nevet Hedera helix L. néven rögzíti, az araliafélék (Araliaceae) családjában, és az önmagát megtapasztó, három-öt cimpás sötétzöld leveles kúszónövény, amelyet a legtöbben elképzelnek, csak a növény első felvonása. Elég magasság és fény mellett a borostyán egy második, teljesen más növekedési formára vált, amely virágzik, terem, és végleg abbahagyja a kúszást, ez az egyik oka annak, hogy ugyanazt a fajt hol igazi vadvilágbarát értéknek, hol listázott erdei gyomnak tartják, attól függően, hol nő.

Két élet egy növényben: fiatalkori kúszó, felnőtt cserje

Fiatalkori fázisában a borostyán hosszú szárakat bocsát ki, amelyek függőleges felületeket keresnek, és gyorsan felfelé nőnek, kacsok helyett járulékos gyökerekkel kapaszkodva; a levelek ebben a szakaszban megtartják az ismerős három-öt cimpás alakot, vastagok és sötétzöldek, a szárakon, amelyek gyökeret eresztenek mindenhol, ahol kérget, fát vagy falat érintenek. Az RHS megjegyzése szerint a felnőtt fázisra váltás jellemzően nagyjából tíz év kúszás után következik be, amint a hajtás elég fényt kap a támasz tetején: a levelek elvesztik cimpáikat, és egyszerű elliptikus vagy rombusz alakúak lesznek, a szárak nem képeznek több légyökeret, hanem bozótos, önmagát tartó cserjévé vastagodnak, és csak ez a felnőtt fa virágzik vagy terem valaha. A faiskolák ezt a felnőtt formát külön árulják „Arborescens” néven: lekerekített cserje, amely sosem kúszik, és évente megbízhatóan virágzik, kifejezetten az érett, virágzó hajtásokról vett dugványokkal szaporítva, nem a kúszó fiatalkori szárakról, amelyekre a legtöbben gondolnak, ha borostyánt képzelnek el.

Légyökerek és a falvita

A borostyán légyökerei nem úgy viselkednek, mint a tövénél lévő valódi gyökerek: finom gyökérszőrökkel ragasztják magukat bármilyen felületre, amelyet érintenek, kizárólag támaszként, és az RHS egyértelműen kimondja, hogy nem tudnak ép falazatba fúródni. A jól fugázott tégla, a sűrű kő vagy az ép vakolat általában károsodás nélkül átvészeli a borostyán évekig tartó borítását, és az RHS rámutat, hogy a borostyánnak tulajdonított kár nagy része az ép falon valójában akkor keletkezik, amikor a megerősödött, mélyen ragasztott szövedéket erővel tépik le, ahelyett, hogy a helyén hagynák, vagy a tövén elvágnák, hogy fokozatosan elpusztuljon. Az igazi kockázat a már amúgy is romló falaknál van: omladozó meszes habarcson, repedt fugákon vagy laza vakolaton az RHS szerint a légyökerek a meglévő résekbe nőhetnek, és a növekedéssel tágítják őket, ez az a helyzet, amelytől érdemes távol tartani a borostyánt, nem az ép, jó állapotú fal.

Fán: súly, rejtett korhadás, nem fojtogató

Hírneve ellenére a közönséges borostyán nem élősködő, és nem fojtja meg az egészséges fát: légyökerei csak támaszként tapadnak a kéregre, vizet vagy tápanyagot nem vonnak el a törzsből, és az erőteljes, kifejlett fa általában évekig elbírja a teljes borítást mérhető kár nélkül. Az igazi ár az amúgy is legyengült fákon jelentkezik. Az RHS megjegyzi, hogy a sűrű borostyánköpeny többletsúlya instabillá teheti a beteg fa koronáját, különösen szeles időben, és egy csupasz fa, amely átvészelné a vihart, kidőlhet az örökzöld lomb miatti megnövekedett vitorlafelület alatt, amelyet korábban nem viselt. A konkrét fa szempontjából gyakorlatibb gond, hogy a sűrű borostyánréteg teljesen elrejti a törzset: az RHS figyelmeztet, hogy a borostyánnövekedés elfedheti az odúkat és a korhadás egyéb jeleit, így a fa észrevétlenül válhat veszélyessé. A favizsgálók rutinszerűen levágják a borostyánt a csupasz fáig minden fa tövénél, amelyet meg kell vizsgálniuk, akár egyébként virul a fa, akár nem.

Borostyán távol tartása az ereszcsatornáktól és a tetőtől

Gondozás nélkül az RHS szerint a borostyán kúszó szárai megemelhetik a tetőszegélyeket és a pala lapokat, és belenőhetnek az ereszcsatornákba, kéményekbe és tetőterekbe, ahol a megrekedő nedvesség és az avar sokkal nagyobb kárt okoz, mint a fal borostyánja valaha. A megoldás rutin, nem drámai: évente egyszer vagy kétszer menj végig a növényen metszőollóval vagy ágvágóval, és vágd vissza az ereszcsatornák, ablakok, kémények, tetők vagy díszes falburkolatok felé tartó növekedést, jóval azelőtt, hogy egy szár elérné a tetővonalat. A fejmagasságban megjelenő új hajtás levágása percek kérdése; a már a cserepek alá szorult vagy az ereszcsatornát gyökér- és levélhulladékkal megtöltő megerősödött szőnyeg kiszabadítása viszont javítási munka.

Késő évszaki mentőöv a vadvilágnak

Csak a felnőtt, virágzó növekedés szerzi meg a borostyánnak azt a hírnevet, hogy a vadvilág szempontjából az egyik legértékesebb kerti növény. Lapos, apró zöldessárga virágfürtjei szeptembertől novemberig nyílnak, pontosan akkor, amikor a legtöbb más nektárforrás már véget ért az évre, és az RHS pótolhatatlan késői pollen- és nektárforrásnak nevezi őket a méheknek, zengőlegyeknek és más, még ősszel is aktív beporzó rovaroknak. A nyomukban érő magas zsírtartalmú fekete bogyók télen át érnek, és átsegítik a madarakat a legszűkösebb hónapokon, az örökzöld lombfedő pedig önmagában is fészkelőhely.

  • Bogyók: fekete rigók, pintyek, rigók, galambok, seregélyek, csonttollúak és gerlék eszik
  • Fészkelő rejtek: a kerti poszáta, a légykapók, a ökörszem és a vörösbegy kedvelt helye
  • Lomb: több lepke- és molyfaj hernyójának táplálékforrása

Az RHS számot is mond az összesítésre: Nagy-Britanniában több mint 140 rovarfaj és 17 madárfaj táplálkozik a borostyánon, ez az egyik oka annak, hogy a természetvédelmet szem előtt tartó kertészek egy régi, borostyánnal borított falat vagy fát békén hagynak, még akkor is, ha másutt irtják.

Lakásban: tarka fajták és takácsatkák

Szobanövényként a borostyán általában a tarka fajták egyike, krém-, fehér vagy sárga szélű formák, amelyeket a sima fajnál halványabb, világosabb levélért választanak. Ez a tarkázás fényigényes: tartsd a tarka borostyánt erős, szórt fényben, és a minta megmarad, de vidd sötétebb helyre, és az új növekedés hajlamos tömör zöldre visszaállni, mert a sima zöld szövet gyorsabban nő, mint a mintás. A Clemson Cooperative Extension azt javasolja, hogy az öntözések között hagyd a virágföld felső egy centiméterét kiszáradni, és figyelmeztet, hogy a fűtött otthon meleg, száraz levegője pontosan az, amit a takácsatkák kedvelnek; az első jel általában finom szövedék a levelek fonákján, nem maguk az atkák, és a levelek mindkét oldalának heti zuhanyozása gyakran elég ahhoz, hogy egy enyhe fertőzés ne fajuljon atkaölő szert igénylővé.

Inváziós gyom a csendes-óceáni északnyugaton, és az eltávolítás módja

A termesztésen kívül a közönséges borostyán a csendes-óceáni északnyugat erdeinek egyik legnagyobb jelentőségű gyomja. Az Oregon State University Extension a térség legrosszabb inváziós növényei közé sorolja: a madarak fekete bogyóit a vadonba viszik, és ahol a kúszó megvetette a lábát, sűrű, örökzöld szőnyeget alkot az erdő talaján, amely elnyomja az őshonos talajtakarókat, megakadályozza, hogy a fák magoncai valaha elérjék a fényt, majd felkúszik az ott már kialakult fák koronájába. A fán lévő megerősödött állomány eltávolításához nem kell kiásni a kifejlett kúszó teljes gyökérrendszerét. A Clemson Cooperative Extension módszere az, hogy kényelmes munkamagasságban elvágjuk a törzsön felfelé kúszó összes szárat, a vágás alatti növekedést fellazítjuk és lehúzzuk, a fent még tapadó szakaszt pedig békén hagyjuk: gyökereitől elvágva a helyén elpusztul a következő hetekben, forró, száraz időben gyorsabban, és magától lehull, nem kell magasból lehúzni.

Háziállatokra és a bőrre is mérgező

Az ASPCA a közönséges borostyánt macskákra, kutyákra és lovakra mérgezőnek sorolja, a lomb mérgező hatóanyagaként a triterpenoid szaponin hederagenint nevezve meg, a jelentett tünetek között hányással, hasi fájdalommal, nyálzással és hasmenéssel; a levelek több vegyületet tartalmaznak, mint a bogyók, de mindkettőt távol kell tartani a szobanövényeket vagy a kerti nyesedéket rágcsáló háziállatoktól. A nedv külön gondot okoz az azt kezelő embereknek: csupasz bőrön kontakt dermatitiszt válthat ki, a Clemson Cooperative Extension pedig kesztyűt és hosszú ujjú inget javasol mindenkinek, aki borostyánt metsz vagy irt, különösen forró napokon, amikor az izzadás valószínűbbé teszi a reakciót.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A borostyán léggyökerei feloldják a fa kérgét, hogy vizet és tápanyagot vonjanak el a fától, amelyen kúszik. Koppints a válaszért
Az RHS egyértelműen kimondja, hogy a léggyökerek csak támaszul tapadnak a kéregre; a borostyán nem élősködő, és nem vesz el vizet vagy tápanyagot a fától, amelyen kúszik.
Ép, jól fugázott falazaton a borostyán léggyökerei általában nem tudnak behatolni és kárt okozni. Koppints a válaszért
Az RHS megjegyzi, hogy a léggyökerek nem tudnak ép falazatba fúródni; az igazi kockázat a már repedezett vagy omló habarcsú falaknál van, ahol a gyökerek a résekbe nőhetnek.
A borostyán nektárban gazdag virágait és bogyóit csak akkor hozza, ha felnőtt, nem kúszó növekedési formára vált. Koppints a válaszért
Csak az érett, felnőtt fázisú fa virágzik és terem; az RHS szerint ez az átváltás jellemzően nagyjából tíz év kúszás után következik be.
Az ASPCA a közönséges borostyánt macskákra, kutyákra és lovakra nem mérgezőnek sorolja. Koppints a válaszért
Az ASPCA a közönséges borostyánt macskákra, kutyákra és lovakra mérgezőnek sorolja, a lomb mérgező hatóanyagaként a hederagenin vegyületet nevezve meg.
Az Oregon State University Extension a közönséges borostyánt inváziós gyomnak tekinti a csendes-óceáni északnyugati erdőkben. Koppints a válaszért
Az OSU Extension a térség legrosszabb inváziós növényei közé sorolja, amelyek sűrű szőnyeget alkotva elnyomják az őshonos talajtakarókat és megakadályozzák a fák magoncainak felújulását.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények