Himalájai szeder
Rubus armeniacus
Család · Rosaceae
A himalájai szeder indái gyökeret vernek, ahol a csúcsuk földet ér, és egy szezonban hat métert nőnek. Felismerés, termés, irtási módszerek és jogi státusz.
Rubus armeniacus
Növényprofil
- ÖntözésKevésÖntözés 10 naponta
- FénykitettségRészleges napsütés
Növekedés
- Család
- Rosaceae
- Életciklus
- Évelő
- Növekedési sebesség
- 10/10
- Szaporítás
- Mag
- Dugvány
- Bujtás
Kifejlett méretÍvelt, tüskés indák körülbelül 3 m magasságig, egyes indák egy szezonban 6 m-t vagy többet is elérnek
VirágzásFehér vagy halványrózsaszín virágok kora nyáron, nyár végére fényes fekete termésre érnek
Nyugalmi időszakenyhe éghajlaton félig örökzöld
Kifejlődési időa floricane-ek a második évben virágoznak és teremnek
Talaj és éghajlat
- Szárazságtűrés
- Igen
TalajtípusokMély, termékeny talajon a legjobb, de szinte bármely zavart, elegendő nedvességű területet meghódít
Fény és elhelyezés
- Származás
- A Kaukázuson túli régióban és Északnyugat-Iránban őshonos, nem a Himalájában
- Hová tedd
- napos folyóparti domboldal vagy útszél
- élősövény vagy kerítéssor
- zavart vagy frissen kitermelt terület
- nem való edénybe; mélyen gyökerező, terjedő erdőszéli cserje
Biztonság
- Mérgezőség
- EmberekBiztonságos
Invazív fajaz indák minden csúcsnál és csomónál gyökeret vernek, erőteljesen újrahajtanak a tarackokból és gyökérnyakakból, egy érett állomány négyzetméterenként akár 13 000 magot szórhat el, amelyek évekig életképesek maradnak a talajban; Washington állam C osztályú kártékony gyomként tartja számon
Adatok forrásaRubus armeniacus Focke, GBIF Backbone TaPOWO: Rubus armeniacus FockeOregon State University Extension: ÖzönnOregon State University Landscape PlantsWashington State University Magazine: Bu
Az az inda, amely abban a pillanatban gyökeret ver, hogy a csúcsa csupasz talajt ér, nem rosszalkodik, pontosan azt teszi, amire a Rubus armeniacus fejlődött. Akár egy kerítésen átmászva találtál rá, akár egy árokpartot hódít meg, vagy késő nyári bogyóiért ültették szándékosan, ez a szeder az észak-amerikai csendes-óceáni part egyik legsikeresebb özönnövénye, és kétéves indaciklusa a kulcs ahhoz, hogy felelősen szüretelhesd, vagy egyáltalán kerten kívül tartsd. Egyetlen gondozatlan szezon alatt egy tő hatméteresnél hosszabb új indákat dobhat, és ősz előtt új tövek gyűrűjét eresztheti maga körül.
A Himalája név mítosz
A Plants of the World Online a Rubus armeniacus őshonos elterjedési területét a Kaukázuson túli régiótól Északnyugat-Iránig adja meg, a GBIF elfogadott besorolása pedig a rózsafélék (Rosaceae) családjába teszi, a málna és a Rubus nemzetség többi tagja mellé. A Himalájának semmi köze hozzá. A Washington State University Magazine szerint a növény azért jutott el az amerikai termelőkhöz, mert Luther Burbank, aki a kaliforniai Santa Rosában gyümölcsöt nemesített, az 1880-as években postán kapott egy csomag magot Indiából, és feltételezte, hogy az anyanövény a Himalája lábánál nő. Himalaya Giant néven nevezte el, 1885-ben forgalomba hozta, és 1894-re már közvetlenül a csendes-óceáni északnyugati termelőknek árulta az indákat. Az Oregon State University Landscape Plants adatbázisa kertelés nélkül kimondja: semmi bizonyíték nincs arra, hogy a faj egyáltalán a Himalája térségében őshonos volna.
A Rubus armeniacus felismerése
Az indák már a levelek előtt elárulják: keresztmetszetben élesen szögletesek, kopaszak, sötét bíborosak, és vaskos, ívelt tüskékkel, nem valódi szúrókkal fegyveresek. A levelek váltakozók és tenyeresen összetettek, szinte mindig ötösével, a levélkék ovális-elliptikusak, 4-8 centiméter hosszúak, felül sötétzöldek és fényesek, alul halvány szürkészöldek puha, nemezes felülettel. Ez a kétszínű levél az egyik legmegbízhatóbb terepi jegy a faj megkülönböztetésére az őshonos szederfajtáktól. A virágok fehéren vagy halványrózsaszínen nyílnak laza, hosszuknál szélesebb fürtökben, mindegyik nagyjából 2,5 centiméter átmérőjű. A nyomukban fejlődő termés fényes fekete, csonthéjas részterméskék gyűjtőtermése, nagyjából ugyanolyan 2,5 centiméter hosszú, és valóban finom, édesebb és lédúsabb, mint amit az emberek egy útszéli gyomtól várnának.
Miért terjed gyorsabban, mint szinte bármely más szeder
A növény minden indája kétéves. Az elsőéves inda, a primocane, a talajszinten vagy közvetlenül alatta lévő rügyből sarjad, és csak leveleket hoz, a szezon során nyúlva ívesen lehajlik. A következő tavasszal ugyanazon inda rügyeiből oldalágak, úgynevezett floricane-ek nőnek, amelyek leveleket és virágokat is hoznak, majd a termés érése után elhalnak, míg a gyökérnyakból már friss primocane-ek emelkednek a helyükre. Ez önmagában is erőteljes cserjévé tenné. Ami hódítóvá teszi, az az, hogy bármely nedves talajon pihenő indacsúcs heteken belül gyökeret ver, új, önellátó tövet ültetve, amely még a szülőhöz kapcsolódik. A földben hagyott gyökér- és tarackdarabok maguktól újra hajtanak, és egy érett állomány négyzetméterenként akár 13 000 magot is elszórhat, amelyeket a madarak és emlősök a termés elfogyasztása után hordanak szét, és amelyek évekig életképesek maradnak a talajban.
Hely, napfény és talaj
Az Oregon State University Extension megjegyzi, hogy a növekedés teljes napon a legjobb, bár a megerősödött növények különösebb panasz nélkül elviselik a részleges árnyékot, csak ritkább virághullámmal. Mély, termékeny talajon teljesít a legjobban, de ez inkább szokás, mint követelmény: ugyanez az útmutató azt írja le, hogy szinte bármely zavart területet, útszélt vagy kitermelt tisztást meghódít, amíg a talajnedvesség a növekedési időszakban elegendő. Az egy évnél tovább a földben lévő növény a mély, szétterülő gyökérrendszerére támaszkodva elviseli a száraz időszakokat, és pontosan ezért ritkán fejezi be a munkát, ha kihúzod és elsétálsz.
A termés szedése a probléma etetése nélkül
Ahol egy állomány már kialakult és szívesen látott, a szüret a nyár második felében zajlik, ahogy a csonthéjas részterméskék pirosból teljesen fényes feketére váltanak. Mint a legtöbb szedernél, a termés szedés után már nem édesedik tovább, ezért ha a húzásnak ellenállása van, még egy-két napot kell az indán hagyni. Vágd ki minden floricane-t tőből, amint befejezte a termést, ne hagyd a kimerült, fás növekedést a helyén, egyrészt hogy helyet adj az új szezon primocane-jeinek, másrészt hogy csökkentsd az indacsúcsok gubancát, amelyek különben talajt találnának a gyökerezéshez. Soha ne hagyj levágott indát olyan helyen, ahol a vágott vége vagy egy maradék csúcs nedves földet érhet, és a lehulló, megpuhuló termést gereblyézd össze és dobd a szemétbe, ne komposztáld, mielőtt a madarak megtalálják.
A nem kívánt növény kordában tartása
Az egyszeri kaszálás vagy vágás önmagában szinte hasztalan. Az Oregon State University Extension azt találta, hogy a himalájai szeder visszavágása több elágazást és több gyökérsarjat vált ki az oldalgyökerekből, így csak több egymást követő éven át ismételt kaszálás hoz tartós borításcsökkenést, a gyökerek és a gyökérnyak kézi kiásása pedig, bár alapos, csak kis folton reális. Egy szokatlanabb szövetséges 2005-ben érkezett az oregoni partra: a szeder-levélrozsda gomba, a Phragmidium violaceum, amely azóta Nyugat-Oregon nagy részén elterjedt, és részleges vagy teljes lombvesztést okoz anélkül, hogy közvetlenül megölné a növényt, időt nyerve az őshonos növényzet újratelepüléséhez alatta. Ahol a gyomirtó szer lehetőség, ugyanez az útmutató a triklopirt, a glifozátot és a metszulfuront sorolja fel hatásos lombkezelésként, a nyár végi és kora őszi kijuttatás sokkal megbízhatóbban csökkenti az újrahajtást, mint a tavaszi permet, és bármely programot érdemes a vegyszerek között váltogatni, hogy ne alakuljanak ki rezisztens törzsek.
Szabályozott gyom Észak-Amerika egyes részein
Az 1900-as évek elejére a Burbank által forgalmazott növény már segítség nélkül is virágzott a Puget Sound körül, madarak és állatok terjesztették, míg, ahogy a Washington State University Magazine elmeséli, sok lakos azt hitte, hogy mindig is ott nőtt. Azóta honosodott a dél-brit-kolumbiai területektől délre Észak-Kaliforniáig és keletre Idahóig, külön populációkkal Delaware-től Virginiáig, Washington állam pedig 2009-ben C osztályú kártékony gyomnak minősítette, ami lehetővé teszi, hogy az egyes megyék védekezést írjanak elő, ahol az a mezőgazdaságot vagy a természetes területeket fenyegeti. Mindez semmiben nem érinti a háziállatokat vagy az embereket: a faj az ASPCA mérgező és nem mérgező növényeinek listáin egyáltalán nem szerepel, a termés maga ehető, így az egyetlen valódi veszély, egy kíváncsi kutyára vagy egy rövid ujjú kertészre nézve, kizárólag mechanikai, minden indán a tüskék okozzák.
Teszteld a növényismereteidet
Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.
A Rubus armeniacus a köznevével ellentétben a Himalája hegyeiben őshonos. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Az inda új, független növénnyé gyökerezhet és nőhet ott, ahol a csúcsa nedves talajt ér. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Ez a szeder teljes napfényt igényel, és részleges árnyékban nem él meg. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Az ASPCA a Rubus armeniacust mérgezőnek sorolja kutyákra és macskákra. Koppints a válaszért ✕ Hamis
Washington állam a himalájai szedret C osztályú kártékony gyomnak minősíti. Koppints a válaszért ✓ Igaz
Hírlevél
Évszakos tippek a növényeidhez
Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.
Köszönjük!
A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.
Források
A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások
- Rubus armeniacus Focke, GBIF Backbone Taxonomygbif.org
- POWO: Rubus armeniacus Fockepowo.science.kew.org
- Oregon State University Extension: Özönnövények az erdőterületeken, himalájai szeder (EC 1594-E)extension.oregonstate.edu
- Oregon State University Landscape Plants: Rubus armeniacuslandscapeplants.oregonstate.edu
- Washington State University Magazine: Bullying Blackberriesmagazine.wsu.edu
- Referenciaentitás : Wikidatawikidata.org

