Ugrás a tartalomra
Közönséges tiszafa (Taxus baccata) ágának közeli képe lapos, sötétzöld tűlevelekkel, amelyek két sorban állnak a száron
Fotó: Tournasol7 (CC BY 4.0)
6 perc olvasás

Közönséges tiszafa

Taxus baccata

Család · Taxaceae

A tiszafa a legélesebb formális sövényt és topiárit adja a tűlevelűek közül, csupasz öreg fából is újrahajt, az árnyékot tűri, az állóvizet viszont nem.

Könnyű Teljes napfénytől teljes árnyékig, tűlevelűhöz képest kivételesen árnyéktűrő Megerősödve szárazságtűrő; csak a gyökerek kialakulásáig rendszeres öntözés Emberre, macskákra, kutyákra és lovakra mérgező; minden része, a vörös magköpeny kivételével

Taxus baccata

Növényprofil

  • ÖntözésKevésÖntözés 14 naponta
  • FénykitettségFélárnyék
  • Télállósági zónaUSDA 5–7

Növekedés

Család
Taxaceae
Életciklus
Évelő
Növekedési sebesség
3/10
Kifejlett méret
900–1800 cm
Terjedelem
460–760 cm
Szaporítás
  • Dugvány
  • Mag
  • Oltás

VirágzásJelentéktelen tavaszi virágok külön hím és nőivarú növényeken; a nőivarúak ősszel húsos, vörös magköpenyt hoznak

Nyugalmi időszakörökzöld, nincs téli nyugalmi időszak

Kifejlődési idő20-50 év a végső méret eléréséig; a sövényt határozatlan ideig nyírva tartják

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
mész, agyag, vályog, homok
Szárazságtűrés
Igen

Fény és elhelyezés

Származás
Azori-szigetek, Európa Észak-Iránig és Északnyugat-Afrika
Hová tedd
  • formális sövény
  • topiári formák
  • mély árnyék fák lombja alatt
  • északi fekvésű telekhatár
  • temető vagy erdőszél ültetés
  • nagy konténeres topiári

Biztonság

Mérgezőség
  • MacskákMérgező
  • KutyákMérgező
  • LovakMérgező
  • EmberekMérgező

Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Taxus baccata L.Plants of the World Online (Kew): Taxus RHS: Taxus baccata (közönséges tiszafa)Missouri Botanical Garden Plant Finder: ASPCA: mérgező és nem mérgező növények,

Az újonnan érkezett, szinte feketészöld tiszafa, amely az első szezonban alig mozdul, normálisan viselkedik, nem pusztul: a Taxus baccata az egyik leglassabbnak tűnő tűlevelű a begyökerezésben, mégis az egyetlen gyakori sövény-tűlevelű, amely csupasz, levéltelen öreg fából is regenerálódik, ha a sövényt valaha erősen visszavágják, éppen ezért marad a legélesebb formális sövények, topiárigömbök és labirintusok szokásos választása Nagy-Britanniában és Európa nagy részén. A növény minden része, a mag körüli húsos vörös magköpeny kivételével, mérgező, ezért a kerti elhelyezése és a nyesedék sorsa éppoly fontos, mint a metszés módja. Az egyetlen körülmény, amelyet nem bocsát meg, a gyökereknél álló víz; majdnem minden más a termesztésében, a valódi árnyéktűrést is beleértve, abból következik, hogy ez egy ősi, lassan növő erdei fa, amelyet évszázadok óta sövénnyé neveltek.

Miért veri a tiszafa az összes többi tűlevelűt a sövény- és formanyírásban

A legtöbb sövénynek termesztett tűlevelű, a tuja, a leylandi ciprus, a legtöbb ciprus, nem hajt újat, ha az olló valaha túlmegy a zöld lombon a csupasz barna fába: túl erősen vágva a sövény az a folt örökre kopasz marad. A tiszafa a kivétel. Az öreg fából való újranövés azt jelenti, hogy a tiszafasövény vagy topiáriforma erős metszéssel megújítható, és egy súlyosan elburjánzott sövényt is vissza lehet vágni 15-20 cm-re a talajtól, és hagyni, hogy néhány év alatt regenerálódjon, ami a legtöbb tűleveles növénynél egyszerűen nem létezik. A sűrű, finom vesszős termettel együtt, amely éles élt tart, ezért a tiszafa, nem pedig bármelyik gyorsabban növő tűlevelű az építészeti sövények, kúpok, spirálok és a történelmi kertekben látható nagy topiáriformák alapanyaga.

Eredet, ősi temetői tiszafák és egy sor a taxolról

A Plants of the World Online a Taxus baccata őshonos területét az Azori-szigeteken, Európában keletre Észak-Iránig és Északnyugat-Afrikában adja meg, így Nagy-Britannia egyik valóban őshonos tűlevelűje, nem behurcolt. Hosszú élete az egyik oka annak, hogy temetői fává vált: sok brit és ír temetőben él olyan tiszafa, amelyet a mellette álló templomnál öregebbnek tartanak, némelyiket jóval ezer évnél öregebbnek mondják, bár a pontos életkorokról vita folyik, mert az öreg törzsek belülről kiüregesednek, és elvesztik az évgyűrűket, amelyeket egy erdész általában a fa korának meghatározásához számolna. A nemzetség nevét adja a taxánoknak, a növény egészében megtalálható mérgező vegyületeknek is; ezek egyike, amelyet a nyírt lombból vonnak ki, nem a kivágott kéregből, a paklitaxel, a taxol néven ismertebb kemoterápiás szer félszintetikus előállításának kiindulási anyaga.

Árnyéktűrés: ahol a puszpáng és a fagyal ritkul, a tiszafa sűrű marad

Az RHS a tiszafát a teljes napfényt, a félárnyékot és a teljes árnyékot egyaránt tűrőnek értékeli, a Missouri Botanical Garden pedig még tovább megy, az árnyékos helyek egyik legjobb örökzöld tűlevelűjének nevezve. Ez a tartomány olyan helyzeteket fed le, ahol a legtöbb sövénynövény, köztük a puszpáng, a fagyal és a népszerű ciprussövények ritkulnak és megnyúlnak: északi fekvésű telekhatár, a nap felében épület által árnyékolt sövénysor, vagy kifejlett fák magas lombja alá ültetés. A mély árnyékban nevelt tiszafasövény egyszerűen lassabb és a legsötétebb oldalán kissé kevésbé sűrű, mint a teljes napon állóé, nem pedig csupasz, ezért rutinszerűen használják sötét, szerkezeti háttérként olyan kertekben, ahol a hely kizárja a napot kedvelő sövényt.

Talaj és az az egy dolog, amit a tiszafa nem bocsát meg

Bármilyen jó vízelvezetésű talaj megfelel a tiszafának: az RHS a meszes talajt, az agyagot, a vályogot és a homokot mind elfogadhatónak tünteti fel, a semlegestől a lúgos pH-ig kedvelve, bár a savanyú talajt is tűri. Amit a növény valóban nem bír, az a szárazság ellentéte: a vizenyős talaj gyökérrothadást okoz, és az első látható jel a lomb fakó bronzszínűvé vagy sárgává válása a sötétzöld megmaradása helyett, ugyanaz a tünet, mint a begyökeresedés előtt túl szárazon hagyott növényeken. A nehéz, esőben tócsásodó agyagon a megoldás az, hogy kissé megemelt gerincre ültesd, vagy ültetés előtt javítsd a vízelvezetést, nem pedig más sövényfajt választani, mert a tiszafa egyébként jól tűri ezt a talajtípust, ha a talajvíz nem a gyökereknél áll.

Tiszafasövény ültetése és térköze

Az RHS azt javasolja, hogy sövényhez nagyjából 45-60 cm magas növényekkel indulj, mert ezek gyorsabban megerősödnek és nőnek, mint a nagyobb, drágább példányok. Egy sorban 30-60 cm-re ültesd a növényeket egymástól, a kívánt sövény végső méretétől és a fiatal növények erejétől függően; a nagyjából 90 cm-nél vastagabb sövényhez a cikcakkos kétsoros ültetés jobb, a két sor között nagyjából 45 cm-rel, és sorokon belül nagyjából 90 cm távolsággal. Az újonnan ültetett sövény tetejét az első évben legalább 15 cm-rel vágd vissza a végső cél magasság alá, ami arra készteti a növényt, hogy alul bokrosodjon, ne nőjön egyenesen felfelé vékony, megnyúlt sövénnyé.

Nyírás: évente egy vágás, csupasz fából is

A megerősödött tiszafasövényt évente egyszer kell nyírni, nyáron vagy kora ősszel, hogy sűrű maradjon; a egész évben látható, formálisabb alakot egy helyett két-három könnyű nyírás is tarthatja nyáron át. Ez az évi egyetlen vágás éppen azért lehetséges, mert a tiszafa egész szezonban valódi, bár mérsékelt ütemben nő, nem azért, mert a növény semmit sem csinál: a régi hírnév, miszerint a tiszafa évről évre alig mozdul, alábecsüli azt a tűlevelűt, amely nyíratlanul az RHS szerint 20-50 év alatt 12 m fölé és 8 m-nél szélesebbre nő. Konténerben a tiszafa könnyen veszi a formális alakokat, például kúpokat, piramisokat és spirálokat, feltéve, hogy rendszeres öntözést és táplálást kap, mert a cserép komposztjából a tápanyag sokkal gyorsabban elfogy, mint a szabad földből.

A „Fastigiata”, az ír tiszafa és más formák

A „Fastigiata”, az ír tiszafa, egyetlen felfelé törő vad magoncként került elő az ír vidéken, és minden ezen a néven árult növény ennek az egy eredeti fának a dugványaiból vagy oltványaiból származik, nem magról, amely nem adná megbízhatóan vissza a keskeny alakját. Az RHS a végső méretét 8-12 m magasnak és 2,5-4 m szélesnek adja meg, magas, keskeny oszlop, egészen más, mint a faj szélesebb, lekerekített körvonala, és ugyanazt a H7 télállósági besorolást viseli: a legkeményebb kontinentális telekben is télálló, -20 °C alatt is. Az aranylevelű formák, mint a „Fastigiata Aurea”, és az alacsony, terjedő formák, mint a „Repandens”, ugyanígy, dugvánnyal vagy oltással szaporíthatók, mert ezek a kerti formák egyike sem hozza megbízhatóan a fajtajegyeket magról.

Mérgezőség: minden rész, a vörös magköpeny kivételével

A Plants of the World Online a Taxus baccata minden részét mérgezőnek írja le egyetlen kivétellel, az élénkvörös magköpennyel, a puha, húsos csészével, amely részben körbeveszi a magot, és az egész növény egyetlen ártalmatlan szövete; a magköpenyben ülő mag mérgező marad, annak ellenére, hogy a körülötte lévő hús nem az. Az ASPCA a közönséges tiszafát macskákra, kutyákra és lovakra mérgezőnek sorolja, a mérgező hatóanyagok a taxin A és B és egy illékony olaj, amelyek kutyáknál remegést, légzési nehézséget és hányást okoznak, a legrosszabb esetben pedig akut szívelégtelenségből eredő hirtelen halált. A lovak és más haszonállatok különösen ki vannak téve a sövénynyesedéknek: a hervadt vagy szárított tiszafalomb éppoly mérgező, mint a friss hajtás, és a legelő állatok számára gyakran ízletesebb, ezért a tiszafasövény nyesedékét soha nem szabad átdobni a kerítésen, vagy olyan helyen hagyni, ahol a haszonállatok elérhetik.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A tiszafa a kevés tűlevelű egyike, amely erős metszés után az öreg, levéltelen fából is újrahajt. Koppints a válaszért
Az RHS megjegyzi, hogy a tiszafa a tűlevelűek között kivételes az öreg fából való regenerálódásban, ezért tűri az erős megújító metszést és a tőre vágást, amely a legtöbb sövény-tűlevelűt végleg csupaszon hagyná.
A tiszafasövény a télen át vizenyős talajban virul. Koppints a válaszért
A vizenyős talaj gyökérrothadást okoz a tiszafánál, a lomb bronzszínűvé vagy sárgává válik; az RHS a talajtípustól függetlenül a jó vízelvezetést tartja alapvetőnek.
A tiszafa minden része mérgező, kivéve a mag körüli húsos vörös magköpenyt. Koppints a válaszért
A Plants of the World Online a élénkvörös magköpenyt a növény egyetlen ártalmatlan szövetének írja le; a benne lévő mag mérgező marad.
A tiszafának teljes nap kell, és az árnyékos kertekben gyengén teljesít. Koppints a válaszért
Az RHS a tiszafát a teljes napfényt, a félárnyékot és a teljes árnyékot egyaránt tűrőnek értékeli, és gyakran az árnyékos helyek egyik legjobb örökzöld tűlevelűjeként ajánlják.
A „Fastigiata”, az ír tiszafa, széles, terebélyes termetű, nem keskeny és felfelé törő. Koppints a válaszért
Az RHS a „Fastigiata” fajtát magas, keskeny oszlopként írja le, 8-12 m magas, de csak 2,5-4 m széles, egészen más, mint a faj szélesebb körvonala.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások