Ugrás a tartalomra
Hím Salix caprea barkák teljes virágzásban, aranysárga, pollenes portokokkal, csupasz ágon kék ég előtt kora tavasszal
Fotó: Stefan.lefnaer (CC BY-SA 4.0)
5 perc olvasás

Kecskefűz

Salix caprea

Család · Salicaceae

A kecskefűz hím fáin késő télen ezüstszürke barkák nyílnak, a nedves és az átlagos talajt is tűri, és néhány évente erős metszést kér, hogy szép maradjon.

Könnyű Teljes napfény vagy félárnyék Közepes vagy nedves talaj; a legtöbb fűznél jobban tűri a száraz időszakokat Az ASPCA nem sorolja fel

Salix caprea

Növényprofil

  • ÖntözésSokÖntözés 5 naponta
  • FénykitettségRészleges napsütés
  • Télállósági zónaUSDA 4–8

Növekedés

Család
Salicaceae
Életciklus
Évelő
Növekedési sebesség
7/10
Kifejlett méret
800–1200 cm
Terjedelem
400–800 cm
Virágzás
Ezüstös vagy rózsásszürke barkák késő télen és kora tavasszal, a levelek előtt
Szaporítás
  • Dugvány

Nyugalmi időszaklombhullató, télen nyugalmi állapotban

Kifejlődési időteljes méret 10-20 év alatt

Talaj és éghajlat

Talajtípusok
agyag, vályog, homok
Szárazságtűrés
Nem

Fény és elhelyezés

Hová tedd
  • patakpart vagy tómeder
  • esőkert vagy nedves sarok
  • sövény vagy szélfogó
  • erdőszél

SzármazásEurópától Észak-Ázsiáig, Észak-Kínától Japánig (POWO); Észak-Amerika keleti részének egyes tájain meghonosodott

Biztonság

Mérgezőség
Az ASPCA nem sorolja fel
Háziállatbarát
Nem

Invazív fajÉszak-Amerika keleti részének egyes tájain meghonosodott és kiszökött a termesztésből (Missouri Botanical Garden)

Adatok forrásaGBIF Backbone Taxonomy: Salix caprea L.Plants of the World Online (Kew): Salix RHS: Salix caprea (goat willow)Missouri Botanical Garden Plant Finder:

A kecskefűz, amelyet a faiskolák késő téli barkái miatt cicafűzként árulnak, gyors, könnyen nevelhető cserje vagy kis fa, amely hetekkel azelőtt életre kelt egy csupasz sarkot, hogy bármi más megmozdulna. Csak a hím fák hozzák azokat a dús, ezüstös barkákat, amelyeket a kertészek valójában akarnak; a nőstények kisebb, zöld barkákat hoznak, amelyek mellett a legtöbb ember elmegy. Szinte semmit sem kér a nedves talajon kívül, a legtöbb más fűznél nedvesebb, nehezebb talajt is elvisel, és magától benépesíti a patakpartokat és az árkokat. Magára hagyva 8-12 m magasra nő, vagy néhány évente erősen visszavágod, és kezelhető, barkákkal borított cserjeként tartod.

Származása és élőhelye

A Plants of the World Online (Kew) a Salix caprea természetes elterjedését Európától Észak-Ázsiáig, majd Észak-Kínáig és Japánig helyezi el. A Missouri Botanical Garden tágabban, Eurázsiában őshonosként sorolja fel, és megjegyzi, hogy Észak-Amerika keleti részének egyes tájain kiszökött a termesztésből és meghonosodott, ahol versenyez a patakpartok és a bolygatott talajok vizes őshonos fajaival. Bárhol is él vadon, ugyanazokat a körülményeket kedveli: nedves erdőszéleket, sövényeket, árkokat és folyópartokat, olyan talajt, amely sok más fának túl nedves vagy túl szegény. Ez az őshonos nedvességkedvelés az oka annak, hogy az egyik azon kevés fa közül, amely egy tocsogós kerti sarkot is elvisel, ami a legtöbb más fás növényt azonnal elpusztítaná.

Hím vagy nőstény: a megfelelő fa kiválasztása

A Salix caprea kétlaki: a hím és a női barkák külön fákon jelennek meg, és a kettő közül csak az egyik az oka annak, hogy a legtöbb kertész egyáltalán ültetni akarja. A hím fák rózsásszürke, gyapjas barkákat nyitnak, amelyek aranyló portokok felhőjévé érnek, ez a klasszikus cicafűz-látvány, míg a nőstény fák kisebb, karcsúbb zöld barkákat hoznak, amelyek pamutszerű magfejekké érnek, és nyár elején jócskán szórják a széllel szálló bolyhot. A téli látványért kecskefüzet áruló faiskolák szinte mindig nevesített hím klónokat szaporítanak, de egy címkézetlen magoncról vagy dugványról nevelt növény bármelyik nem lehet, ezért ha pontosan látni akarod, mit kapsz, késő télen, barkázás közben vásárolj. A Missouri Botanical Garden megjegyzi, hogy a barkái nagyobbak és gyapjasabbak, mint a Salix discoloréi, azé a fűzé, amelyet Észak-Amerikában a leggyakrabban árulnak cicafűzként, ez hasznos módja annak, hogy a faiskolában megkülönböztesd a kettőt.

Hely, talaj és elhelyezés

Az RHS nevelési jegyzetei a kecskefüzet agyag, vályog és homok tűrőként sorolják fel, savanyú, semleges és meszes pH-n, nedves, de jó vízelvezetésű talajban, bár a faj a nedvesebb, nehezebb talajt is elviseli, amely a legtöbb fát visszaveti. A Missouri Botanical Garden vízigényét közepestől nedvesig értékeli, és kifejezetten megjegyzi, hogy a legtöbb más fűznél jobban tűri a valamivel szárazabb talajt, ami járható választássá teszi egy nedves, de nem igazán mocsaras kert számára. Adj neki teljes napfényt a legsűrűbb barkaképhez; az RHS nyugati, keleti vagy déli fekvésre, valamint szélnek kitett és védett helyekre egyaránt alkalmasként sorolja fel, a félárnyék is megfelel, bár a virágzás megritkul. Az egyetlen talaj, amelyet nem szeret, a sekély mészkő, ahol a jó vízelvezetésű, tápanyagszegény körülmények mindennel ellentétesek, amire a faj felépült.

Ültetés és térköz

A konténeres kecskefüzet bármikor ültetheted, amikor a talaj megmunkálható, a csupasz gyökerű suhángot pedig késő ősz és késő tél között, amíg nyugalomban van. Az RHS adatai szerint a végső méret 8-12 m magas és 4-8 m széles, 10-20 év alatt, ezért a szabadon növő példánynak valódi hely kell, nem egy rés a kerítés és az ösvény között. Patak, tómeder vagy esőkert alacsony, nedves sarkánál, amit a Missouri Botanical Garden a faj szokásos felhasználásaként sorol fel, ez a terjedés érték, nem probléma, a nedves partokat tartja meg, amelyek különben erodálódnának. Ahol szűkebb a hely, úgy ültesd, hogy tudod, rendszeres ciklusban erősen vissza lesz vágva, nem pedig hagyod elérni a teljes méretet.

Metszés és tőre vágás

A Missouri Botanical Garden nevelési jegyzetei késő téli, kora tavaszi metszést írnak elő, és hozzáteszik, hogy a növények három-öt évente a földig visszavághatók, hogy kisebb, cserjés méretben maradjanak, ahelyett, hogy teljes fává nőnének. Ez az erős megújító metszés azért működik, mert a füzek erőteljesen sarjadnak a régi fából, és megoldja a faj egyetlen valódi szerkezeti gyengeségét is: a Missouri Botanical Garden a faanyagot gyengének és repedésre hajlamosnak jelöli, az ágakat az idősebb, nagyobb példányokon a jég és a hó károsítja. Az a tőre vágott vagy sarjaztatott kecskefűz, amelyet néhány évente a tő közelében visszavágnak, soha nem növeszt olyan nehéz ágakat, amelyek téli viharban eltörnek, és több olyan fiatal, barkát hozó vesszőt hoz, amelyet a kertészek minden tavasszal látni szeretnének.

Szaporítás dugványról

Kevés fa gyökeresedik olyan készségesen, mint a fűz. Az RHS nyár eleji zöld- vagy félfás dugványokat, vagy télen, a növény nyugalma idején vett fás dugványokat ajánl; mindkettő megbízható módja a kecskefűz szaporításának, és a nyílt talajba vagy nedves komposztos cserépbe közvetlenül szúrt fás szakasz gyakran gyökereztető hormon nélkül is megered. Mivel a faj kétlaki, a nevesített hím klónból vett dugvány pontosan azt a növényt hozza, a barkákkal együtt, míg a magról nevelt növény genetikai szerencsejáték a nemre és a barkaméretre egyaránt.

Kártevők, betegségek és gyakori hibák

Az RHS a levéltetveket, hernyókat, levélbogarakat, fűrészdarazsakat és a fűz pajzstetvét sorolja a kecskefüzet látogató rovarok közé, a betegségproblémák között pedig a fűz antraknózisát, a varasodást, a rákot, a tuskógombát és a rozsdát; a Missouri Botanical Garden a lisztharmatot, a levélfoltosságot és a fúrókat teszi még hozzá a listához. Ezek közül egyik sem veszélyezteti általában a jó helyen álló, egészséges növényt, és a legtöbb évben a kár csak esztétikai marad. A két hiba, amely valódi bajt okoz, az, ha lefolyókhoz, alapokhoz vagy szennyvízvezetékekhez túl közel ültetik, mert a Missouri Botanical Garden kifejezetten figyelmeztet, hogy a sekély gyökérrendszer eltömítheti a föld alatti csöveket, és ha kihagyják a megújító metszést, amely megakadályozza, hogy a természetesen gyenge faanyagból nagy ágak legyenek, amelyek viharban hasadnak. Az ASPCA mérgező és nem mérgező növényeket tartalmazó adatbázisában nincs bejegyzés a Salix capreáról, kecskefűzről vagy cicafűzről név szerint, ezért kezeld ugyanolyan szokásos óvatossággal, mint bármely nem listázott kerti növényt, nem pedig megerősített biztonsági állításként egyik irányban sem.

Megosztás

Teszteld a növényismereteidet

Koppints a kártyára, hogy megfordítsd, és megtudd a választ.

A Salix caprea kétlaki, a hím és a női barkák külön fákon jelennek meg. Koppints a válaszért
Csak a hím fák hozzák azokat a dús, ezüstös barkákat, amelyeket a kertészek akarnak; a nőstények kisebb, zöld barkákat hoznak (Missouri Botanical Garden).
A kecskefűz száraz, homokos talajban virul, és nem szereti a nedvességet. Koppints a válaszért
A Missouri Botanical Garden vízigényét közepestől nedvesig értékeli; az RHS szerint a nedves, még a nehéz talajt is tűri.
A kecskefűz metszésének legjobb ideje a késő tél és a kora tavasz. Koppints a válaszért
A Missouri Botanical Garden nevelési jegyzetei erre az időszakra írják elő a metszést, három-öt évente erős megújító vágással a cserjés forma megtartásához.
A fűzdugványok rosszul gyökeresednek, és gyökereztető hormon nélkül ritkán sikerülnek. Koppints a válaszért
Az RHS a nyári zöld dugványokat és a téli fás dugványokat sorolja fel megbízható szaporítási módként; a füzek nagyon könnyen gyökeresednek.
A kecskefűz faanyaga természeténél fogva gyenge, és az idősebb példányokon repedésre hajlamos. Koppints a válaszért
A Missouri Botanical Garden a faanyagot gyengének jelöli, az ágak a fa érésével sérülékennyé válnak a jég- és hókárra.

Hírlevél

Évszakos tippek a növényeidhez

Rövid, gyakorlati e-mailek minden évszakváltáskor: mit érdemes öntözni, átültetni, metszeni vagy megvédeni, a megfelelő időben. Ingyenes, spam nélkül.

Köszönjük!

A feliratkozásodat rögzítettük. Hamarosan találkozunk a postaládádban.

Források

A kalauz elkészítéséhez felhasznált hivatkozások

Hasonló növények